A Santa Maria in Trastevere bazilikában a békéért imádkoznak
Jel 1,1–4 – A kinyilatkoztatás
1Jézus
Krisztus kinyilatkoztatása, melyet Isten adott neki, hogy szolgáinak
megmutassa mindazt, aminek csakhamar meg kell történnie. Elküldte
angyalát, és kijelentette szolgájának, Jánosnak,
2aki tanúságot tett Isten igéjéről és Jézus Krisztus tanúbizonyságáról, mindarról, amit látott.
3Boldog
az, aki olvassa és aki hallja ennek a próféciának igéit, és megtartja
mindazt, ami abban meg van írva, mert az idő közel van!
4János
a hét egyháznak, amelyek Ázsiában vannak. Kegyelem nektek és békesség
attól, aki van és aki volt és aki eljövendő; és a hét szellemtől, akik az
ő trónja előtt vannak;
A liturgikus év utolsó két hetében a Jelenések könyvéből olvasunk. Az apokalipszis görög szó, kinyilatkoztatást jelent. Valójában az egész Szentírás apokalipszis, fölfedi Isten szeretetének misztériumát. A könyv, ahogy a szerző – a hagyomány szerint Szent János – megjegyzi, prófécia is, mert fölfedi az élet értelmét, Isten szeretetét, ami vezérfonalként húzódik végig és fonódik bele az emberi történések bonyolult szövedékébe, egészen a mennyei beteljesedésig. János a kezdőszavakhoz nagyon hasonlító módon fejezi majd be művét: „Az Úr, a próféták szellemeinek Istene küldte el angyalát, hogy megmutassa szolgáinak mindazt, aminek rövidesen meg kell történnie. Íme, hamarosan eljövök. Boldog, aki megtartja e könyv próféciáinak igéit.” (Jel 22,6–7) Jézus azt adja tovább Jánosnak, amit az angyal által kapott az Atyától. Mindig szükség van egy angyalra, hogy meghallgathassuk és megérthessük Isten titkát. Már Ámosz próféta is így szólt: „Valóban, az Isten, az Úr nem tesz semmit anélkül, hogy szándékát el ne árulná szolgáinak, a prófétáknak.” Mindnyájan arra kaptunk meghívást, hogy kilépjünk önmagunkból, és valaki mást hallgassunk. Az Úr mindig küld egy angyalt, aki szól hozzánk, és magyarázza az evangéliumot. Aki pedig a maga részéről továbbadja, mint János, az ige „szolgájává” válik: küldetése nem arra szól, hogy „önmagát adja”, hanem Isten szavát, akaratát, gondolatát és a „csakhamar bekövetkező dolgokat” közölje. János kihirdetheti ezért az elsőt a hét boldogság közül, amelyek az egész könyvet áthatják majd: „Boldog, aki olvassa, és hallgatja ezeket a prófétai szavakat.” Egyszerre személyes és közösségi meghívás ez: meghallgatni azt, aki szól hozzánk. Isten szavát személyesen kell meghallgatni: így jöhetnek létre azok a kötelékek, melyek lehetővé teszik, hogy idegenekből kialakuljon a hívők közössége.
Imádság a szegényekért
