Jel 5,1–10 – A lepecsételt könyv
1A trónon ülő jobbjában láttam egy belül és kívül teleírt könyvet, amely hét pecséttel volt lepecsételve.
2Láttam egy erős angyalt, aki hangosan hirdette: »Ki méltó arra, hogy felnyissa a könyvet, és feltörje annak pecsétjeit?«
3És sem az égben, sem a földön, sem a föld alatt nem tudta senki felnyitni a könyvet, sem beletekinteni abba.
4Nagyon sírtam, mert senkit sem találtak méltónak, hogy a könyvet felnyissa vagy hogy abba beletekintsen.
5Erre
a vének egyike így szólt hozzám: »Ne sírj! Íme, győzött az oroszlán
Júda törzséből, Dávid sarja, hogy felnyissa a könyvet, és felbontsa
annak hét pecsétjét!«
6Akkor
láttam, hogy íme, a trón és a négy élőlény között és a vének között a
Bárány állt mintegy megölve. Hét szarva és hét szeme volt, amelyek
Istennek az egész földre küldött hét szelleme.
7Odament, és átvette a trónon ülő jobbjából a könyvet.
8Amikor
átvette a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány
előtt; mindegyiküknek hárfája és arany csészéje volt, tele
illatszerekkel, amelyek a szentek imádságai.
9Új éneket énekeltek, amely így hangzott:
»Méltó vagy, hogy átvedd a könyvet,
és felnyisd annak pecsétjeit,
mert megöltek, és saját véreddel megváltottál Istennek,
minden törzsből, nyelvből, népből ésnemzetből,
10és Istenünk számára uralommá és papokká tetted őket,
és uralkodni fognak a föld felett!«
A nagy mennyei trónteremben az, aki a trónon ül, jobbjában egy tekercs alakú könyvet tart. Isten maga tartja kezében a könyvet, vagyis az emberekhez szóló szavát. A tekercsre belülről is írtak, ahogy szokás, és kívülről is, ami nem megszokott. Ez arra utal, hogy Isten szavának, az egyetlen szónak nem csak egy értelme van. A szó szerinti értelmen kívül van mélyebb, lelki értelme is, mely el van rejtve a hétköznapi tekintetek elől, és csak a Szentlélek fényében lehet elolvasni, vagyis az imádság és az elmélyült hallgatás légkörében. Imádság nélkül a Szentírás tartalma hétpecsétes titok marad. A Szentlélek nélkül, aki föltárja értelmünk szemei számára a tekercset, a szöveg felfoghatatlan, lepecsételt szó marad, melynek gazdagságát nem lehet befogadni. Jézus megmondta a tanítványainak: „A Szentlélek… megtanít benneteket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek” (Jn 14,26). A Szentlélek segítségével – a meghallgatás és imádság légkörében – befogadott szó föltárja a szent iratok szavainak legmélyebb értelmét, mely összekapcsolódik életünkkel és a mindennapi helyzetekkel. Ezért keseredik el és zokog János, látva, hogy Isten szavát nem lehet elolvasni, hiszen nincsen, aki kinyitná a tekercset. Annak a sírása ez, aki elvesztette a világosságot, életének ihlető forrását. János, aki sír, mert nincs ott az Isten szava, megmutatja, milyen hozzáállással kell a tanítványnak megállnia az Úr előtt. Ha csak egy kicsit is megrendülünk ezeknek a szavaknak a hallatán, akkor maga Jézus, „Dávid sarja” jön el újra, hogy fölnyissa a könyvet, feltörje a hét pecsétet, és tanítson minket, ahogyan tanítványaival is tette. Jézus megígérte az apostoloknak a Lelkét, aki elvezeti őket „a teljes igazságra”.
Imádság a szentekkel
