Jel 14,14–19 – Az ítélet angyalai
14Ekkor íme, fehér felhőt láttam, és a felhőn az Emberfiához hasonló ült, akinek fején arany korona volt, és a kezében éles sarló.
15Egy
másik angyal jött ki a templomból, és hangos szóval így kiáltott a
felhőn ülőnek: »Csapj a sarlóddal és arass, mert eljött az aratás órája,
hiszen megérett az aratnivaló a földön!«
16És a felhőn ülő nekieresztette sarlóját a földnek, és learatta a földet.
17Ekkor egy másik angyal jött ki az égben levő templomból, neki szintén éles sarlója volt.
18Az
oltártól ismét egy másik angyal jött ki, akinek hatalma volt a tűz
felett, és hangosan odakiáltott annak, akinek éles sarlója volt: »Csapj
le éles sarlóddal, és szüreteld le a föld szőlőjének gyümölcseit, mert
megértek szőlőfürtjei!«
19Az angyal megindította sarlóját a földre, és leszüretelte a föld szőlőjét, és Isten haragjának nagy borprésébe dobta.
János újabb jelenetet lát: hat angyal veszi körül Krisztust, akinek fején korona van, kezében pedig sarlót tart: Ő az Úr, a történelem bírája. Kihirdetik és előkészítik az utolsó ítéletet. Már Joel próféta leírta, milyen lesz „az Úr napja” „a Döntés völgyében”: „Lendítsétek meg a sarlót, mert beért a vetés; gyertek, tapossátok, mert megtelt a sajtó és túlárad a prés: oly nagy a gonoszságuk!” (Jo 4,13) Jézus maga is több alkalommal használta a szüretre és az aratásra jellemző kifejezéseket. Az első angyal figyelmeztet, hogy az ítélet küszöbön áll, és magával hozza „az örök evangéliumot”. Ez nem a tanítványok számára fenntartott „kis könyvtekercs”, hanem Isten és a szeretet elsőbbségének hírül adása az emberek életében: „Féljétek az Istent és dicsőítsétek.” Így is értelmezhetjük: aki a szeretet vezetésére bízza magát, az üdvözül. Erről olvashatunk Máté evangéliumában is, a 25. fejezetben, ahol az utolsó ítéletről ír. Az örök evangélium az egyetemes szeretet evangéliuma; ennek megfelel a második boldogság is, amit az apostol beemel a Jelenések könyvébe: „boldogok a halottak, akik az Úrban haltak meg”, mert övék a mennyek országa. Az emberi történelem nem értelmetlen rohanás és nem is valamiféle sötét ösvény. A történelem Isten szeretetéből születik, és ebben a szeretetben éri el majd célját. A maradékot, mindazt, ami nem Istentől való, ami nem szeretet, learatják, levágják és elégetik, kezdve Babilonon, a parázna városon. Babilon ugyanis elesett, és mindenkinek, aki engedett a vadállat csábításának, gyötrelem lesz osztályrésze. Krisztus azonban, akinek a városon kívül ontották vérét, az üdvösség forrásává válik mindazok számára, akik befogadják. Az üdvösség tőle származik, elég befogadnunk.
