2Jn 1,3–9 – A szeretet parancsa
3Legyen velünk kegyelem, irgalom, békesség az Atyaistentől és Jézus Krisztustól, az Atyának Fiától igazságban és szeretetben!
4Igen örültem, hogy gyermekeid között olyanokat találtam, akik igazságban járnak, amint parancsot kaptunk az Atyától.
5Most
pedig kérlek téged, úrnőm, nem mintha új parancsot írnék neked, hanem
azt, ami megvolt nálunk kezdettől fogva, hogy szeressük egymást.
6A szeretet az, ha az ő parancsai szerint járunk. Mert az a parancs, hogy amit kezdettől fogva hallottátok, aszerint járjatok.
7Sok
csaló ment ugyanis szerteszét a világba. Ezek nem vallják, hogy Jézus
Krisztus testben eljött. Aki ilyen, az csaló és antikrisztus.
8Vigyázzatok magatokra! El ne veszítsétek, amit fáradozásotokkal elértetek, hogy teljes jutalmat kapjatok!
9Ha
valaki túllép ezen, és nem marad meg Krisztus tanításában, akkor Isten
sem az övé. Ha azonban valaki megmarad a tanításban, akkor az Atya is és
a Fiú is az övé.
Az „Öreg”, aki János második levelét írta, feltehetőleg János egyik tanítványa. Ez teszi lehetővé számára, hogy a „mi” személyes névmást használja, mint a János-féle közösség tagja, melyet ezzel a levéllel is szolgálni szeretne. A közösséget az „Úrnő” megszólítással illeti, ezzel is hangsúlyozva, hogy ez a „kiválasztottak” közössége, akiket az Úr a gyermekeinek tekint. Már a levél kezdetén kifejezésre juttatja irántuk érzett szeretetét: „akiket az Igazságban szeretek”. Az igazság (aletheia) kifejezés az első néhány sorban négyszer ismétlődik, mintha ezzel is jelezni akarná a levél központi témáját. Isten szeretete ugyanis nem pszichológiai kérdés, és nem is spontán érzelmek dolga, hanem az igazságé, vagyis Isten Lelkéé, akit kiárasztott a tanítványok szívébe. Az igazságban élni azt jelenti, engedni, hogy az Úr Lelke vezessen minket. Az igazság és a szeretet elválaszthatatlan kapcsolatban van egymással. A levél írója kifejezi abbéli örömét, hogy a közösség tagjai „az Igazságban élnek az Atyától kapott parancs szerint”. Ez a megállapítás azonban nem mentesíti a szerzőt az alól, hogy továbbra is annak a parancsolatnak a megtartására biztassa a közösséget, amely „kezdet óta parancsunk”, vagyis a szeretet parancsára. Jézus maga mondta a tanítványoknak utolsó beszédében, mielőtt elhagyta volna őket: „Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.” (Jn 13,34–35)
A Szent Kereszt imádsága
