Fil 4,10–19 – Pál megköszöni a szeretetteljes gondoskodást
10Igazán megörültem az Úrban, hogy végre megint felbuzdultatok a rólam való gondoskodásra. Korábban is gondoskodtatok volna, de nem volt rá alkalmatok. 11Nem az ínség mondatja ezt velem, hiszen megtanultam, hogy beérjem azzal, amim van. 12Tudok szűkölködni és
14Mégis jól tettétek, hogy részvéttel voltatok nyomorúságomban. 15Ti is tudjátok, filippiek, hogy az evangélium hirdetésének kezdetén, amikor Makedóniából útnak indultam, egy egyház sem lépett velem az adás és viszonzás kapcsolatára, egyedül csak ti. 16Már Tesszalonikibe is küldtetek egyszer-kétszer valamit a szükségleteimre. 17Nem mintha adományra vágynék, hanem mert annak gyümölcsét áhítom, amelyet bőségesen írnak majd a javatokra. 18Átvettem mindent, és bővelkedem; el vagyok látva, amióta megkaptam Epafroditosztól, amit küldtetek, mint kellemes illatot, kedves és Istennek tetsző áldozatot. 19Az én Istenem kielégíti majd minden szükségteket gazdagsága szerint dicsőséggel Krisztus Jézusban.
Kölcsönös tisztelet, az egymásért való imádság, a közös vágyak éltetik. Így a közösség a szeretet helyévé válik. Az apostolnak szüksége van rá, hogy a filippiek testvérüknek érezzék. Nem külsődleges okok vagy a hasznosság elve miatt van erre szüksége, már rég megtanulta, hogy minden helyzetben boldoguljon. Így magyarázza: „Tudok nélkülözni, de tudok bőségben is élni.” Bizalma és ereje Istenben van: „Mindent elviselek abban, aki erőt ad.” A filippiek ugyanakkor nagyon jól tették, hogy segítették régen, és segítik most is. A testvériesség az egymás iránti szeretet megnyilvánulása, mély spirituális értelme van. Az apostol ki akarja szakítani a filippieket abból a kísértésből, hogy csak nézői legyenek egymás életének, távol legyenek egymástól. A testvériesség nem pszichológiai síkon jön létre, nem is azon múlik, hogy anyagi segítséget adunk-e a másiknak. Lehetővé teszi, hogy mély egységben, sorsközösségben legyünk, és a szükség idején a többiek mellett álljunk, osztozzunk a nehézségekben, és támogassuk egymást. Az apostol talán a börtönben töltött időre gondol. Az Úr a testvéri közösséget A
levél végén az apostol szeretettel beszél a filippi közösséghez. Az Úrban
örvendezik, amiért kinyilvánítják iránta érzett szeretetüket. A testvérek
közötti közös életet és barátságot mindig életben kell tartani. Ha langyos marad,
szükségszerűen szertefoszlik. Pál hangsúlyozza, milyen fontosak ezek az érzések
a közösség életében, milyen fontos a testvériesség, ami a közösségi élet
lényege. A keresztény testvériesség Isten ajándéka, amit magunkévá kell tennünk
és nap mint nap meg kell élnünk. A kapcsolatok, a kajándékozza
azoknak, akik nagylelkűen segítik egymást.
Előesti imádság
