Borromeo Szent
Károlynak (†1584), Milánó püspökének emléknapja
Fil 2, 12–18 – Az
üdvösségért munkálkodni
12Így tehát, kedveseim, amint mindig is engedelmesek voltatok, munkáljátok üdvösségeteket félelemmel és rettegéssel, nemcsak úgy, ahogy jelenlétemben tettétek, hanem még sokkal inkább most, a távollétemben. 13Mert Isten az, aki bennetek az akarást és a véghezvitelt egyaránt műveli jóakarata szerint. 14Tegyetek meg mindent zúgolódás és habozás nélkül, 15hogy kifogástalanok és tiszták, Isten feddhetetlen fiai legyetek a gonosz és romlott nemzedék között, akik között ragyogtok, mint csillagok a mindenségben. 16Ragaszkodjatok az élet igéjéhez, hogy meglegyen a dicsőségem Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, és nem fáradtam eredménytelenül. 17Sőt, ha italáldozatul véremet kiontják is a ti hitetek istentiszteleti áldozatára, örülök és együtt örvendezem mindnyájatokkal. 18Hasonlóképpen ti is örüljetek, és velem együtt örvendezzetek.
Pál
arra hívja a filippi keresztényeket, hogy továbbra is engedelmeskedjenek az
evangéliumnak, mert így nem kevés gyümölcsöt termettek. Egyébként pedig Jézus
is így tett – az előző szakaszban Pál arról beszélt, hogyan üresítette ki magát
– és ezért magasztalta föl az Atya. A keresztény engedelmesség nem más, mint
szabadulás a büszkeségtől, az énközpontúságtól, a csak magunkra figyeléstől,
hogy részesei lehessünk Isten álmának, amit az egész emberiségért álmodik.
Ennek távlatában buzdítja az apostol a filippi közösség keresztényeit, hogy
kerüljék a zúgolódást, ami megosztottsághoz és szakadáshoz vezet. Ha így
tesznek, „kifogástalanok és
tiszták lesznek, Istennek ártatlan gyermekei a gonosz és romlott nemzedékben”.
Gondolnunk kell itt korunkra, saját nemzedékünkre, mely gyakran esik áldozatul
a megosztottságnak és az igazságtalanságnak, a hazugságnak és a fegyveres
konfliktusoknak, melyek tönkreteszik az emberek életét! A keresztény közösség –
akkor Filippiben, ma pedig bárhol a világon – arra kapott meghívást, hogy
ragyogjon, „mint a csillagok a mindenségben”. Pál jól tudja, hogy a keresztény
közösség még a megpróbáltatások idején is az evangéliumra támaszkodik.
Sziklának kell lennie mások számára is. A hegyi beszéd végén Jézus a szavának
sziklájára épült házról beszél. Pál elmondja a missziója nyomán született
filippi közösségnek, hogy ha továbbra is az evangéliumra alapozzák az életüket,
akkor nem futott hiába. Ő maga biztos benne, hogy nem futott hiába, mert mindig
igyekezett az Urat követni. Arra hívja hát a hívőket, hogy nap mint nap engedelmeskedjenek
az evangéliumnak, hogy megszabaduljanak az önszeretet szolgaságából. A
tanítvány és minden keresztény közösség arra kapott meghívást, figyeljen az
Úrtól nap mint nap ajándékba kapott szóra: hallgassa meg, fogadja be, őrizze
meg a szívében és adja tovább, bármerre jár. Ennek örömét meg az apostol, és
ezt akarja továbbadni a filippi keresztényeknek is, ahogyan nekünk is, az
utolsó óra tanítványainak.
Imádság a szentekkel
