A Keresztelő
Szent János, valamint Szent János apostol és evangélista nevét viselő lateráni
székesegyház felszentelésére emlékezünk; a római egyházért imádkozunk; az
1938-as kristályéjszakának, a náci zsidóüldözés kezdetének emléknapja; a Santa
Maria in Trastevere bazilikában a betegekért imádkoznak
Jn 2,13–22 – Az
árusok kiűzése a templomból
Ma
az Egyház a lateráni Szent János-főszékesegyház felszentelésének napját ünnepli.
A bazilikát úgy is nevezik: a város és a földkerekség minden templomának anyja
és feje. Ez az ünnep visszavisz bennünket az Egyház gyökereihez, és emlékeztet
minden szent helynek, az imádság és az Úrral való találkozás helyeinek értékére
és értelmére. A liturgiában a templomokat az Úrnak szentelik, olyan helyekké
lesznek tehát, ahol nem mi magunk vagyunk a főszereplők, ezért a szabadság és
az emberség szigetei maradnak a világban. Jézus nagyon jól tudta, hogy a
jeruzsálemi templom az Úrnak, Istennek van szentelve, és nem az emberi
kereskedelem színhelye. Meg akarta őrizni e tér szent jellegét, ezért lépett föl
ilyen erővel és határozottan. A tanítványok felismerték gesztusában, az árusok
és a pénzváltók kiűzésében a zsoltár szavait: „Emészt a házadért való buzgalom”
(Zsolt 69, 10). Ez az ünnep valójában arra is emlékeztet, hogy az Úr templommá
tett minket, az életünket, amit nem szentségteleníthet meg a piaci szemlélet.
Az egyetlen szemlélet, mely az Isten házában lakhat, az ingyenes szeretet
logikája. Isten házának lakói arra kaptak meghívást[z1] , hogy ne saját
maguk, hanem mások megmentésére szenteljék életüket. „Bontsátok le ezt a
templomot, és harmadnapra fölépítem” – mondja Jézus. A testéről beszélt, ami
majd feltámad. Jézus ezekkel a szavakkal minden testet Isten a templomává szentel,
bármennyire gyenge és törékeny: ha Isten szeretete lakozik benne, semmi sem
tudja lerombolni. A szeretet erősebb a halálnál.
Imádság az Egyházért
