Jel 15,1–4 – Hét csapás a hét csészéből
1Ekkor
egy másik nagy és csodálatos jelet láttam az égben: hét angyalt, akiknél
a hét utolsó csapás volt, mert azok által teljesedett be Isten haragja.
2Akkor
egy üvegtenger-félét láttam, ami tűzzel volt vegyítve. Láttam azokat,
akik legyőzték a fenevadat, a képmását és nevének számát, amint az
üvegtenger fölött állnak Isten hárfáival,
3és éneklik Mózesnek, Isten szolgájának énekét és a Bárány énekét:
»Nagyok és csodálatosak a te műveid
,
Uram, mindenható Isten!
Igazságosak és igazak a te útjaid
,
nemzetek Királya!
4Ki ne félne téged, Uram,
és ki ne magasztalná nevedet?
Mert egyedül te vagy szent
,
hisz minden nemzet eljön
és leborul színed előtt
,
mert ítéleteid nyilvánvalóvá lettek!«
Kezdetét veszi a végkifejlet előtti utolsó, hét egységből álló szakasz: az idők végezetén vagyunk, az ítélet hamarosan bekövetkezik. A hét angyalhoz, aki a harsonákat fújja, most hét másik csatlakozik, kezében mindegyik egy-egy csészét tart. Az apostol csillogó üvegtengert mutat nekünk, melyen Krisztus tanúi állnak, azok, akik ellenálltak a vadállatnak. Úgy tesznek, mint a zsidók, amikor kiléptek a Vörös-tengerből: dicsőítő himnuszt énekelnek az Úrnak csodás tetteiért. Nem a saját tanúságtételükről énekelnek, nem a saját dicséretüket zengik, nem követelnek maguknak előjogokat munkájuk jutalmaképpen, ahogyan általában mi tennénk. Ők Istent dicsőítik: „Nagyok és csodálatosak a tetteid, Uram, mindenható Isten!” Az Úr ugyanis az, aki megerősítette, megváltotta és megvédte őket. Világosan látják, hogy Isten uralkodik az életük fölött, sőt az egész emberiség történelme fölött. Most itt állnak a szemünk előtt, és megtanítanak minket, hogyan álljunk Isten elé, és hogyan dicsőítsük őt. Énekük bibliai részletekkel van teletűzdelve, ami fölhívja a mi figyelmünket is a Biblia értékére a személyes imádságban. Gondoljunk a zsoltárokban található imák szépségére és erejére. Van, aki azt mondja, hogy Isten adta ezeket a szavakat a szánkra, hogy amikor elmondjuk, biztosak legyünk benne, hogy megrendítik a szívét. Az ének végeztével János látja, amint megnyílik az égben a tanúságtétel sátra. Izrael hagyományában a sátor az a hely, ahol Isten megjelenik népe előtt. Nem a harag és a büntetés helye, hanem az irgalmasságé és a szereteté. Minden közös imádságunknak a tanúságtétel és az irgalmasság sátrává kell válnia.
Imádság a szentekkel
