November 18., szerda

 A vatikáni Szent Péter-bazilika és a falakon kívüli Szent Pál-bazilika felszentelésének emléknapja

Jel 4,1–11 – A trón, a négy élőlény és a huszonnégy vén

1Ezek után látomásom volt, és íme, ajtó nyílt meg az égben, és az előbbi hang, amelyet mint harsonát hallottam velem beszélni, így szólt: »Jöjj fel ide, és megmutatom neked azt, aminek ezek után történnie kell!« 2Azonnal elragadtatásba estem a Lélekben, és íme, trón volt elhelyezve az égben, és a trónon ült valaki. 3Az ott ülő hasonlónak látszott a jáspishoz és a karneolhoz; szivárvány volt a trón körül, hasonló a smaragd színéhez. 4A trón körül huszonnégy szék, és a székeken huszonnégy vén ült fehér ruhába öltözve, a fejükön arany korona. 5A trónból villámok, zúgás és mennydörgések törtek elő. Hét fáklya égett a trón előtt: Isten hét szelleme. 6A trón előtt mintegy üvegtenger volt, kristályhoz hasonló, és a trón közepén, és a trón körül négy élőlény, elöl és hátul tele szemekkel. 7Az első élőlény oroszlánhoz volt hasonló, a második élőlény bikához volt hasonló, a harmadik élőlénynek emberéhez hasonló arca volt, és a negyedik élőlény repülő sashoz hasonlított. 8A négyélőlény mindegyikének hat-hat szárnya volt, körös-körül és belül tele voltak szemekkel. Éjjel-nappal pihenés nélkül azt mondták: »Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt és aki vanés aki eljövendő!«
9Mikor ezek az élőlények dicsőséget, tiszteletet és hálát zengtek a trónon ülőnek, az örökkön-örökké élőnek, 10a huszonnégy vén leborult a trónon ülő előtt, imádta az örökkön-örökké élőt, letette koronáját a trón előtt, és így szólt:

11»Méltó vagy, Urunk, Istenünk,
hogy tied legyen a dicsőség,
a tisztelet és a hatalom,
mert te teremtettél mindent,
és a te akaratod által jöttek létre a teremtmények!«

 

János újabb látomásával kezdetét veszi a Jelenések könyvének központi része, Isten látható alakban való megjelenésének leírása, mely – az ószövetségi időkből és jelenetekből vett képeken keresztül – fölfedi Istennek a történelemre vonatkozó tervét: az egyes emberek és népek élete, még ha bővelkedik is gyötrelmekben és drámai pillanatokban, nem a vak sors játékszere. Épp ellenkezőleg, Isten erős és irgalmas kezében van, Isten áll a látomás és az emberi élet középpontjában. Isten trónját huszonnégy vén veszi körül. Ez ugyanúgy jelentheti Izrael tizenkét törzsét és a tizenkét apostolt, ahogy utalhat Isten mennyei Jeruzsálembe érkezett népének teljességére is. János lát még a „trón közepén a trón körül négy élőlényt”, aki a teremtés és a történelem Istenének zeng himnuszt. Az ének annak a himnusznak a változata, amelyet Izajás elhívásának történetéből ismerünk, a Triszágionnal kezdődik, háromszor zengi, hogy „szent” az, aki a trónon ül. Az égi liturgia annak a földi liturgiának a mása, amelyet a hívők közösségei ünnepelnek minden vasárnap, arra az örök vasárnapra várván, amikor majd szemtől szemben állunk Isten előtt. A négy élőlény: az Egyház hagyománya Lyoni Szent Iréneusz óta a négy evangélista szimbólumának tartja őket. A „szemek”, amelyekkel „tele” vannak, az evangélium fényével állíthatók párhuzamba, mely világosságot gyújt a szívünkben, hogy megérthessük Isten szeretetének misztériumát, ami az emberi történelemben működik. A négy evangélium fénylő szemeivel közelíthetünk – már most, amikor zarándokok vagyunk a földön – az égi trónhoz, és kapcsolódhatunk be azoknak az énekébe, akik arra vágynak, hogy meglássák Isten arcát.

Imádság az Egyházért