Fil 2,5–11 – Krisztus kenózisának dicsérete
5Ugyanazt az érzést ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban is megvolt,
6aki, bár Isten alakjában létezett,
nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak,
amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodnia kell,
7hanem kiüresítette önmagát,
szolgai alakot vett fel,
és hasonló lett az emberekhez,
külsejét tekintve úgy jelent meg, mint egy ember.
8Megalázta magát, engedelmes lett a halálig,
mégpedig a kereszthalálig.
9Ezért Isten felmagasztalta őt,
és olyan nevet adott neki,
amely minden más név fölött van,
10hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd
az égben, a földön és az alvilágban,
11és minden nyelv vallja
Az
apostol arra kéri a filippieket, hogy őrizzék meg a szeretet egységét,
törekedjenek az életszentségre és tanúskodjanak róla. Mint írja, ezt csak oly
mértékben érhetjük el, amilyen mértékben Jézus felé tekintünk, és magunkba
fogadjuk az érzéseit. Néhány versben Krisztus híres „dicséretét” zengi: Krisztusét,
aki kiüresíti magát, levetkőzi isteni voltát azért, hogy megváltson minket.
Minden evangélium leírja, hogy Jézus egész életében közel akart lenni az
emberhez, mindenkivel találkozni akart, még a kereszthalál árán is. Az Atya
megdicsőítette, feltámasztotta a holtak közül. Ez a húsvét misztériuma, ami a kenózis által valósul meg, vagyis
azáltal, hogy kiüresítette magát, egészen a halálig. Pál egy ellentmondásos, az
emberek számára felfoghatatlan dicséretben fogalmazza meg ezt a misztériumot: „Ő
Isten formájában volt…, kiüresítette magát, szolgai alakot öltött…,
engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” Jézus egészen odáig ereszkedett
le, hogy végül szolgává lett, és ez nem egyszerűen azt jelenti, hogy az
aszkézist választotta, hanem ez Isten szeretetének logikája, egy olyan
szereteté, ami nem ismeri a határokat, és éppen ezért tud győzni a halál és a
gonosz fölött. Erős szeretet, mely megszabadít, átformál és megment minket. Az
Atya ezt a szeretetet magasztalja föl, amely lealacsonyítja magát. Jézus,
mindenki szolgája, Úr lett: „Olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden
névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az
alvilágban, s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus
Krisztus az Úr.” Jézus a világ megváltója, mert annyira szeretett mindenkit,
hogy a legmélyebbre szállt értünk. Most ő az Úr, aki az emberi történelmet az
üdvösség felé vezeti. Jézus tanítványai arra kaptak meghívást, hogy az ő
érzéseit ápolják magukban.
Imádság az Úr
anyjával, Máriával
