A Santa Maria in Trastevere bazilikában a betegekért imádkoznak.
Lk 6,36–38 – Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak
Irgalmasnak lenni, mint az Isten: azt jelenti, az ő szívével érezni, az ő figyelmével figyelni, az ő szeretetével szeretni. Még ha nekünk lehetetlennek tűnik is, a világnak éppen erre van szüksége. Az irgalmasság, aminek semmi köze nincs az édeskés érzelgősséghez, olyan erő, mely megváltoztatja az emberek szívét és megváltoztatja a történelmet, ahogyan Jézus megváltoztatta, mikor irgalmassággal telve járta korának falvait és városait, gyógyulást és örömet vitt mindenhová. Az evangéliumi irgalmasságból fakad az a parancs is, hogy ne ítélkezzünk és bocsássunk meg. Aki azt hiszi, hogy minden fölött ítélkezhet, azt magát is megítélik majd. Aktuális ez az intelem. Az ítélkezés azt jelenti, ítéletet mondani valaki fölött, félreállítani, megakadályozni, hogy megváltozzon. Természetesen mást jelent elítélni egy hibát. Soha nem szabad „elítélni” valakit, vagyis a bűnt azonosítani azzal az emberrel, aki elkövette. Aki ítélkezik, az általában csak másokat ítél el, soha nem saját magát. Nagyon ügyesen meg tudjuk látni a szálkát a másik szemében, és nem látjuk a gerendát a sajátunkban. Jézus figyelmeztet: „Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak.” És hozzáteszi, hogy mindez bőséggel teljesül majd. A gabona mérése szemléletes példa: olyan bőséggel öntik a zsákba, szinte pazarló módon, hogy az kicsordul belőle – ez Isten hihetetlen szeretetét és irgalmasságát mutatja meg, amire a mai világban olyan nagy szükség van. És Isten továbbra is bőségesen árasztja ránk irgalmát, pazarló nagylelkűséggel.
Imádság a betegekért