Március 18.,
csütörtök
Szent Cirill (†387) jeruzsálemi püspök emléknapja.
Imádság Jeruzsálemért és a Szentföld békéjéért. A Santa Maria in Trastevere
bazilikában a békéért imádkoznak.
Jn 5,31–47 –
Akik tanúságot tesznek Krisztusról
Jézus közvetlenül az Atya tanúságtételéről beszél, aki a
mennyben van, és aki őbenne munkálkodik az emberek földjén. Már Keresztelő
János is tanúskodott róla, és természetesen az is erőteljes tanúságtétel volt.
Róla mondja Jézus, hogy olyan volt, mint egy lámpa, de kevesen fogadták be azt
a fényt. Végül küldetésének megcáfolhatatlan okaként hozzáteszi, hogy véghez vitt
tettei – az Isten országának hirdetése és az igehirdetést kísérő csodák –
tanúskodnak róla: az Isten országa eljött az emberek közé. Az embereket a betegségektől
és a szolgaságtól megszabadító evangélium kinyilvánítja erejét, amivel meg tud változtatni
minket, meg tud szabadítani a gonosz hatalmából. Ezekről a „tettekről” beszél
Jézus: a szívek megtéréséről és azokról a változásokról, melyek az emberek életében
mennek végbe; Isten irgalmasságának cselekedeteiről, melyek sokakat
megszabadítanak a rabságból. A farizeusok mégsem akarták hinni, hogy Jézus
Isten küldötte. Szívüket megkeményítette a gőg. Jézus azt mondja: „Ám ti sem
szavát nem hallottátok, sem színét nem láttátok.” A hit azt jelenti, hogy
az ember a szívébe fogadja Isten szavát, és sajátjává teszi. Ehhez alázat kell,
hogy az Úrra tudjunk hallgatni, és készséges lelkület, hogy hagyjuk, a
magasságból jövő szó vezessen minket. A meghallgatás és ez a készséges
hozzáállás, vagyis az, hogy engedjük, Isten vezessen minket, a hit első lépése,
mert már benne van Isten szikrája, Isten vonzása, keresése, még azelőtt, hogy
észrevennénk. Jézus azt mondja nekik: „nincs meg bennetek az Isten szeretete.” Kinyilatkoztatja
nekünk Isten arcát: ő Isten igéjének magyarázója; az egyetlen, aki világosan el
tudja magyarázni az igét. Ha valaki készséges lélekkel olvassa a Szentírást, és
őszinte szívvel gyakorlattá teszi, közvetlenül megtapasztalja Isten szabadító
szeretetének erejét. Jézus ezért arra buzdítja hallgatóit, hogy ne keményítsék
meg szívüket, ahogyan a zsidók tették Mózes idejében; ne dicsőítsék magukat, és
ne a saját tetteikben bízzanak. Ellenkezőleg, hagynunk kell, hogy Isten szava
és a szeretet abból fakadó cselekedetei megérintsék a szívünket.
Imádság az
Egyházért
