Mt 18,21–35 – Példabeszéd a könyörtelen adósról
Péter odalép Jézushoz, és megkérdezi tőle, hányszor kell
megbocsátani. És hogy nagylelkűségét mutassa, tesz is egy figyelemre méltó
ajánlatot: hétszer. Nem csupán meg akarja haladni a „szemet szemért, fogat
fogért” ösztönös emberi reakcióját, hanem készen áll rá, hogy az elvártnál
többet tegyen. Ám Jézus úgy válaszol, hogy mennyei magasságokat érint: „nem
hétszer, hanem hetvenhétszer” – vagyis mindahányszor. A megbocsátás, ahogy
a szeretet is, korlátok és határok nélküli. Csak így lehet hatástalanítani azt
a mechanizmust, mely folyamatosan újratermeli a bűnt, a megosztottságot, a
bosszút az emberek között. Péter meglepődését látva Jézus elmondja a szolgáival
elszámolást végző király példabeszédét. Az egyik szolgának hatalmas adóssága
van, olyan ígérgetésekbe bocsátkozik, amiket nem tud majd betartani, és
türelmet kér a királytól. A király nagylelkűen eltörli összes adósságát.
Szívét azonban nem változtatta meg ez a rendkívüli irgalmasság. Amikor
találkozik egy másik szolgával, aki kevéssel tartozik neki, még torkon is
ragadja, majdnem megfojtja. Jézus azzal zárja a példabeszédet, hogy a király
megbünteti fösvény, gonosz szolgáját. Aki engedi, hogy szívének keménysége
vezesse, azt saját keménysége bünteti majd meg. Jézus ezzel a példabeszéddel
emlékeztet minket rá, hogy Isten előtt adósként állunk, és arra hív, hogy
köszönjük meg az Úrnak nagy irgalmát, mely mindent megbocsát. Őrködjünk saját
életünk fölött, és igyekezzünk utánozni Isten irgalmasságát. Jézus ezért
mondatja velünk a Miatyánk imádságában: „bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen
mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.”
Imádság az
Úr anyjával, Máriával
