Március 20., szombat


Jn 7,4–53 – Vita Jézus származásáról

A sátoros ünnep utolsó napján Jézus még mindig az ellenfelei kérdéseit válaszolja meg, hogy küldetése igaz voltát megmutassa nekik. Sok ember hallgatja. Néhányan csodálják tanítását, és prófétának ismerik el, mások azt gondolják, hogy ő a Messiás: ő Krisztus. Mindenesetre vita kerekedik hallgatói között. Az evangélium ugyanis mindig vitát és megosztottságot teremt azok között, akik elfogadják, és akik nem. Valójában mindenkinek a szívében kérdések támadnak, amikor figyelmesen hallgatják ezeket a szavakat. Ott voltak az őrök is, akiknek el kellett volna fogniuk, ám miután meghallgatták, nem volt hozzá bátorságuk. A farizeusok számonkérték rajtuk, miért nem fogták el Jézust, és ők őszintén válaszoltak, ami még jobban bosszantotta a farizeusokat: „Még sohasem beszélt úgy ember, ahogy ez beszél.” Isten szava nagy erővel bír. Persze „gyönge” erő, mégis erősebb annál, amit az emberek erőnek hisznek. Ereje abban van, hogy olyan szeretetet mutat fel, amely nem ismer határokat, amely arra tanít, hogy jobban szeressük a többi embert önmagunknál. Soha nem hallottak még ehhez hasonló szavakat, még soha nem beszélt úgy senki, mint Jézus. Egyetlen mester sem tanította eddig, hogy az igazi boldogok a szegények, az erőszaktól mentesek, a szelídek, a béke és az igazságosság megteremtői. Az egész evangéliumot – Jézus születésétől a keresztig, a feltámadásig és a mennybemenetelig – ez a szeretet hatja át. A farizeusok közül egyedül Nikodémus – aki hosszasan beszélgetett Jézussal – szállt szembe a többiek vakságával. De a farizeusok őt is keményen megfeddték, arra szólították fel, hogy tanuljon még. Annyira elvakította őket a gőg, hogy az egyértelmű bizonyosság előtt sem adták föl elképzeléseiket. Csak az tudja kinyitni a szemét és szívét a rendkívüli Mester előtt, aki Nikodémushoz hasonlóan folytonosan hallgatja Jézus szavát.

Előesti imádság