Jn 7,4–53 – Vita
Jézus származásáról
A sátoros ünnep utolsó napján Jézus még mindig az
ellenfelei kérdéseit válaszolja meg, hogy küldetése igaz voltát megmutassa
nekik. Sok ember hallgatja. Néhányan csodálják tanítását, és prófétának ismerik
el, mások azt gondolják, hogy ő a Messiás: ő Krisztus. Mindenesetre vita
kerekedik hallgatói között. Az evangélium ugyanis mindig vitát és
megosztottságot teremt azok között, akik elfogadják, és akik nem. Valójában
mindenkinek a szívében kérdések támadnak, amikor figyelmesen hallgatják ezeket
a szavakat. Ott voltak az őrök is, akiknek el kellett volna fogniuk, ám miután
meghallgatták, nem volt hozzá bátorságuk. A farizeusok számonkérték
rajtuk, miért nem fogták el Jézust, és ők őszintén válaszoltak, ami még jobban
bosszantotta a farizeusokat: „Még sohasem beszélt úgy ember, ahogy ez beszél.”
Isten szava nagy erővel bír. Persze „gyönge” erő, mégis erősebb annál, amit az
emberek erőnek hisznek. Ereje abban van, hogy olyan szeretetet mutat fel, amely
nem ismer határokat, amely arra tanít, hogy jobban szeressük a többi embert
önmagunknál. Soha nem hallottak még ehhez hasonló szavakat, még soha nem
beszélt úgy senki, mint Jézus. Egyetlen mester sem tanította eddig, hogy az
igazi boldogok a szegények, az erőszaktól mentesek, a szelídek, a béke és az
igazságosság megteremtői. Az egész evangéliumot – Jézus születésétől a
keresztig, a feltámadásig és a mennybemenetelig – ez a szeretet hatja át. A farizeusok
közül egyedül Nikodémus – aki hosszasan beszélgetett Jézussal – szállt szembe a
többiek vakságával. De a farizeusok őt is keményen megfeddték, arra szólították
fel, hogy tanuljon még. Annyira elvakította őket a gőg, hogy az egyértelmű
bizonyosság előtt sem adták föl elképzeléseiket. Csak az tudja kinyitni a
szemét és szívét a rendkívüli Mester előtt, aki Nikodémushoz hasonlóan
folytonosan hallgatja Jézus szavát.
Előesti
imádság
