Március 17., szerda
Jn 5,17–30 –
A Fiú örök életet ad azoknak, akik hisznek benne
Az ezen a napon olvasott evangéliumi rész közvetlenül
kapcsolódik a béna embernek a Beteszda fürdőbeli meggyógyításához. A farizeusok
azzal vádolták Jézust, hogy megsértette a szombatot és ugyanebbe a bűnbe vitte
a béna embert is. Jézus megvédi magát, válaszában egyértelművé teszi, hogy az ő
tettei azonosak a mennyei Atya tetteivel: „Atyám mindmáig munkálkodik, azért én
is munkálkodom.” Olyan kijelentés ez, amiről biztosan tudható volt, hogy
botrányt okoz. Nemcsak a szombat kérdése volt a tét, hanem Jézus kiléte,
istengyermeki mivolta is: „Emiatt a zsidók még inkább az életére törtek, hisz
nemcsak hogy megszegte a szombatot, hanem az Istent is Atyjának nevezte, s így
egyenlővé tette magát az Istennel.” Jézus istenfiúsága egyébként is
evangéliumának központi magja, annak az örömhírnek a központi üzenete, amit
Jézus hirdetni jött az embereknek. Jézus az örök szombat eljövetelén
munkálkodik, amikor – mint Pál írja – „Isten lesz minden mindenben” (1Kor
15,28). Jézusnak az emberek közötti működése teljes egészében arra irányul,
hogy életet adjon nekik, az igazi életet, amit a halál sem tud elvenni.
Ünnepélyesen teszi hozzá: „Elérkezik az óra, s már itt is van, amikor a
halottak meghallják az Isten Fia szavát. S akik meghallják, azok élni fognak.
Amint ugyanis az Atyának élete van önmagában, a Fiúnak is megadta, hogy élete
legyen önmagában.” Ennek jele lesz Lázár csodája: Jézus beszél a halott
Lázárhoz, aki meghallja majd a hangját, és visszatér az életbe. Jézus ezért
mondja: „Aki hallja szavamat, és hisz annak, aki küldött, az örökké él.” Jézus
nem azt mondja: „örökké élni fog”, hanem hogy „örökké él”. Aki szívébe fogadja
az evangéliumot, már most megkapja a halhatatlanság magját. Gyöngék és
bizonytalanok vagyunk, de ezek a szavak átjárják egész létezésünket, és
kihúznak a semmi sötét mélyéből, mert a feltámadott Úrhoz kötnek. Az
örökkévalóság már megkezdődött Jézusban és mindazokban, akik vele egyesülnek.
Aki ebben az életben hallotta Jézus hangját, újra hallja majd, és felismeri,
amikor az idők végén megnyílnak a sírok. Akkor a mennyek országa, mely már
benne is élt, kiteljesedik.
