Sahbaz Bhattira, a pakisztáni keresztény kisebbségügyi miniszterre emlékezünk, akit terroristák gyilkoltak meg, mert a békét és a párbeszédet kereste.
Mt 23,1–12 –
Bár tanítják, de tetté nem váltják
Két részre oszlik ez az evangéliumi szakasz, az elsőben
Jézus kikel „az írástudók és a farizeusok” ellen. Azzal vádolja őket, hogy nem
igazi pásztorai Isten népének. Életvitelükkel ellentmondanak az általuk vallott
hitnek, és „elviselhetetlenül nehéz terheket hordanak össze és raknak az
emberek vállára, de maguk ujjal sem hajlandók mozdítani rajta”. Mindent
megtesznek, hogy dicsekedhessenek. Bővebbre engedik „imaszíjukat” – bibliai
idézeteket tartalmazó kicsiny pergamentekercsek, apró tokban; homlokukhoz kötözik
őket (hogy emlékezzenek arra, ami írva van), és a bal karjukhoz (hogy valóra
váltsák a szavakat) –, de nem tartják meg mindazt, ami írva van rajtuk. Csupán
külsődleges gyakorlat lett hordani, gyakran meg is szegték a kis tokokban
őrzött szavak tartalmát. Jézus ezzel is vádolja őket: „megnagyobbítják
köntösükön a bojtokat”, vagyis a köntösük négy sarkán lógó lila és kék zsinóros
kis textilfonatokat, de nem azok jelentése szerint élnek. Írva van: „A bojtok
ezt jelentsék nektek: ha rájuk tekintetek, emlékezzetek az Úr parancsaira, hogy
azok szerint járjatok el” (Szám 15,39). Jézus is hordta ezeket. A farizeusok
megnagyobbították, anélkül hogy növekedtek volna az irgalmasságban. Ezért
mondja Jézus a tömegnek, hogy azt tegyék, amit mondanak, ne azt, amit tesznek.
Hasonló gondolatokkal találkozunk egy másik szokásukkal kapcsolatban, miszerint
a lakomákon és a zsinagógákban is az első helyeket foglalják el. A szakasz
második részében Jézus az írástudók és papok által a nép és követőik körében
maguknak megkövetelt tanítói és más hivatalos „címek” ellen emel szót. Ezek
közül a legismertebbet meg is említi: rabbi, vagyis mester. Jézus rámutat Isten
szavának abszolút elsőségére. Ennek minden hívő alárendelődik, hittel kell
elfogadniuk, nagylelkűen hirdetniük, és mindig, mindenhol radikális módon
megélniük. Isten atyai gondoskodása életünkben magának az evangéliumnak az
atyaságából fakad. Fölfedezzük, hogy az igazi öröm és az igazi nagyság Isten
szavának szolgálatában van: abban, hogy hittel meghallgatjuk és mindenkinek
hirdetjük, egészen a föld végső határáig. Utánozva őt magát, aki szelíd és
alázatos szívű.
Imádság az
Úr anyjával, Máriával
