A Santa Maria in Trastevere bazilikában a békéért imádkoznak.
Jn 4,43–54 –
A királyi tisztviselő fiának meggyógyítása
János evangéliuma, amely ettől a naptól a nagyböjt végéig
elkísér minket, most azt mutatja, hogy Jézus visszatér Galileába. Jézus itt
kezdte meg igehirdetését. Az evangélista Kánából indítja a jelenetet, ahol
Jézus az első jelet adta, az első csodát tette. Nem véletlen az utalás. Jézus akkor
szavának erejével tett csodát, a szolgák befogadták a szót és életre váltották.
Most is ugyanez történik. Ennek a fiúnak a gyógyítása a távolból történik,
Jézus szava által, amivel életet ajándékoz. Az evangélista megjegyzi, hogy ez a
második csodajel, amit Jézus a szava erejével tesz. Alapvetően fontos téma ez
János számára, aki úgy mutatta be Jézust, mint a testté lett Igét;
megmagyarázza, mit jelent hinni a Szóban. Jézust Kánában megkeresi Heródes Antipász
egy tisztviselője: van egy beteg fia, és úgy gondolja, Jézus meg tudja
gyógyítani. Odamegy Jézushoz, megkéri, hogy menjen el a házába, mert a fia
haldoklik. Jézus mintha ellenállni próbálna az apa kérésének: „Hacsak jeleket
és csodákat nem láttok, nem hisztek.” Ám a tisztviselő kitartóan kérleli,
valóban hisz Jézus „szavában” és gyógyító erejében. Jézus ezért meggyógyítja a
fiát. Ennek az embernek elég Jézus szava, hogy higgyen és hazainduljon, nem
kérdez semmi mást. A távolból történt csoda volt ez, a tisztviselő hitének
köszönhetően, aki az igazi hívő példájaként áll előttünk. Nem volt zsidó, nem
járt a zsinagógába sem. Viszont habozás nélkül hitt Jézus szavának. Ezért a
hitéért kapta vissza gyógyultan a fiát. Ezt a hitet szívünkbe fogadva
folytassuk húsvéthoz vezető utunkat, hogy magunkon is megtapasztaljuk az
evangélium gyógyító erejét.
Imádság a
békéért
