Mt
21,33–43.45–46 – A szőlőművesek megölik a gazda fiát
Amikor Jézus ezt a példabeszédet elmondta, hallgatói
számára egyértelmű volt, hogy a szőlő Izrael népét jelképezi; gazdája Isten,
aki hihetetlen szeretettel gondozza. A történet csúcspontja, amikor eljön
a szüret ideje, és a gazda elküldi szolgáit, hogy leszedjék a szőlőt. A szőlőmunkások
erőszakkal válaszolnak: ahogy odaérnek a szolgák, megragadják őket, és az
egyiket bottal verik meg, a másikat megölik, a harmadikat megkövezik. A gazda
értetlenül áll az erőszak előtt, más szolgákat küld, de velük is ugyanúgy
bánnak. Végül, mondja Jézus, a gazda saját fiát küldi el hozzájuk, mert azt
gondolja: „A fiamat csak megbecsülik.” De a szőlőmunkások dühe még hevesebben föllángol,
nekiesnek, kiviszik a szőlőből, és megölik. Ezek a szavak szó szerint azt
mondják el, ahogyan Jézust nem csak néhányan utasították el, hanem az egész
város, minden lakója. Betlehem falain kívül született, Jeruzsálem falain kívül
hal meg. Jézus bátran és világosan elítéli ezt a hűtlenséget, ami odáig megy
el, hogy elutasítják az evangéliumot és őt magát keresztre feszítik. Az Úr a
szőlőskert „termését” várta, de „viszonzásul” előbb a szolgáit, majd saját Fiát
gyilkolták meg. Csakhogy Isten nem törődik bele a helyzetbe. A Fiú új
szőlőmunkásokat állít majd munkába, akik gondját viselik a szőlőnek, és új,
bőséges gyümölcs terem. Isten új népét az evangélium gyümölcsei jellemzik: vagyis
a hit, amiből az igazságosság és az irgalmasság tettei fakadnak. Más szóval a
gyümölcsök attól függenek, mennyire hűséges az ember Isten szeretetéhez és
evangéliumához. Amint írva van: „minden
szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt, lemetsz rólam” (Jn 15,2); és másutt: „gyümölcseikről ismeritek fel őket” (Mt 7,16).
A Szent
Kereszt imádsága
