Jer 31,31–34; Zsolt 51 (50); Zsid 5,7–9; Jn 12,20–33
A nagyböjti út a vége felé közeledik. Elejétől fogva szólt
a hívás, hogy változtassuk meg életünket, térjünk meg az Úrhoz teljes
szívünkből, kezdjük el újra hallgatni az Urat. Az evangélium elénk jön, és
értékes ajándékként adja szánkba a görögök szavait: „Látni szeretnénk Jézust.” Így
kell nekünk is könyörögnünk ezen a szent liturgián. Jézus az evangéliumban
megismétli: „Aki szereti életét, az elveszíti, de aki gyűlöli életét ebben a
világban, az megmenti az örök életre.” És hogy még világosabbá tegye, elmondja
a búzaszem hasonlatát: ha nem hal meg, egymaga marad, de ha meghal, bőséges
termést hoz. Olyan metafora ez, amiben benne van Jézus egész élete. Szeretete
minden magányosságot legyőz, de a szeretet nem létezik fájdalom, áldozat,
lemondás nélkül. Amikor Jézus érzi, hogy élete hamarosan elvész, szomorúság
vesz erőt rajta, érzi, hogy közeledik az órája. Valahányszor hirdetik az
evangéliumot, elérkezik az Úr órája. Igen, eljött az óra, mégpedig ez az az
óra, mondja Jézus.
Ez az az idő, amikor szüntelenül szólt hozzánk az
evangélium; az óra, amikor nem szabad felülkerekednie az önszeretetnek; az óra,
amikor nem szabad továbbra is annak a mechanizmusnak működnie az életünkben,
hogy a saját viselkedésünket, megszokásainkat védelmezzük. Jézus, aki szeretné,
hogy megértsük ezt, egészen odáig megy, hogy arról beszél, gyűlöljük az
életünket. Valójában arra akar buzdítani, hogy az ellenkezőjét tegyük az
önszeretetnek, és ez olyannak tűnhet, mintha gyűlölnénk saját magunkat. És mi
közvetlen tapasztalatból tudjuk, hogy a közhiedelemmel ellentétben az
önszeretet nem mindig a legjobb tanácsadó az életünkben, nem azon keresztül
találjuk meg az utat életünk megmentéséhez. Jézus ezért a követésére buzdítja
azokat, akik hallgatják őt: „Aki nekem szolgál, az engem kövessen, s ahol én
vagyok, ott lesz a szolgám is.” Jézust követni azt jelenti, engedelmeskedni az
evangéliumnak; engedni, hogy Isten szava vezessen. Ő maga adott erre
példát elsőként. A Zsidókhoz írt levél szerzője mondja: „Annak ellenére,
hogy ő volt a Fiú, a szenvedésből engedelmességet tanult.” Néhány nappal később
az Olajfák hegyén úrrá lesz rajta a szorongás, és azt mondja majd az Atyának:
„ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tied!” A Zsidókhoz írt levél úgy
folytatja, hogy az engedelmesség tökéletessé tette, „műve befejeztével pedig
örök üdvösséget szerzett azoknak, akik engedelmeskednek neki”.
Isten szavának hallgatása minket is tökéletessé tesz,
mert arra tanít, hogy ne önmagunkat szeressük, és egyre jobban kötődjünk az
Úrhoz.
Imádság az
Úr napján
