Mt 20,17–28 –
Jakab és János anyja közbenjár fiaiért
Jézus közeledik Jeruzsálemhez, és harmadszor, immár
sokkal részletesebben osztja meg tanítványaival, ami vár majd rá a szent
városban. Halálra ítélik, kiszolgáltatják a pogányoknak, keresztre feszítik, és
a harmadik napon feltámad. A tanítványok
– amint velünk is gyakran megesik – nem figyelnek rá, vagy szokásuk szerint azt
hiszik, hogy túloz. Talán szelektív módon hallgatják csak, és így nem ér el
hozzájuk a feltámadás híre. Az evangélista elbeszéli, hogy amikor Jézus az eseményekről
beszél nekik, melyekben benne sűrűsödik halálának drámája, a tanítványoknak
egészen máshol jár a képzelete. Jézus nagy aggodalommal gondol mindarra, ami
Jeruzsálemben vár rá, ők viszont csak azon aggódnak, milyen helyet foglalhatnak
majd el vagy szerezhetnek meg maguknak. Jézus a kereszt felé tart, ők pedig „a
dicsőség trónjára” gondolnak. Igaz, a jelenetet Zebedeus fiainak anyja
kezdeményezi, aki két fiáról beszél Jézusnak. Valójában teljesen hétköznapi jelenet,
mint amikor valaki protekciót kér; mindannyiunk számára ismerős. Ugyanakkor
megmutatja azt a minden korban létező jelenséget, hogy az ember önmagáért,
családtagjaiért, a maga és szerettei jövőjéért, boldogulásáért aggódik. Jézus
pedig nagy türelemmel tovább oktatja tanítványait, hogy megértsék, melyik az az
út, melyen járniuk kell, és mik azok a dolgok, amiket kérniük kell. Mint jó Mesterük,
Jézus elfogadni látszik ambícióikat is, de a másik oldalról láttatja, és ezzel
a visszájára fordítja az eredeti kérést: „Aki közületek nagyobb akar lenni,
legyen a szolgátok, s aki első akar lenni, legyen a cselédetek.” A világéval
ellentétes út ez; ellentétes mindazzal, amit ösztönösen igyekszünk elérni.
Jézus saját életével mutatja meg nekünk, mennyire különbözik ez a világ
életstílusától, a társadalmat elborító nárcizmustól: „Az Emberfia… nem azért
jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja az
életét váltságul sokakért.” Ezt kéri önmagától és mindenkitől, aki követni
akarja őt. Ez a feltámadás húsvétjához vezető út, mely azonban a kereszten át halad.
Imádság a
szentekkel
