Mt 5,17–19 – Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni
Jézus teljesen tudatában van a Törvény fontosságának. Az
evangélista azt sugallja, hogy a Szentírás minden egyes oldala – mondhatnánk,
minden egyes ióta (a héber ábécé legkisebb betűje) – Jézusra utal. A történet,
mely Istennek a népe iránti szeretetét mondja el – ahogyan az Ószövetségben
megjelenik –, Jézusban nyeri el beteljesedését. Ez az értelme a Zsidóknak írt
levél első szavainak: „Sokszor és sokféle módon szólt Isten hajdan az atyákhoz
a prófétákban; ezekben a végső napokban Fiában szólt hozzánk” (Zsid 1,1–2). Az
üdvtörténet, amit Isten Izraellel kezdett el, Jézusban teljesedik be. A Bibliának
minden egyes oldalát el kell olvasni, mindegyikben ott van annak a különleges
szeretetnek egy pillanata, amivel Isten szereti az embereket. Minden oldalán
gondosan, imádkozva kell elmélkedni. Pál apostol a Timóteusnak írt második
levelében írja: „Minden Írás, amit az Isten sugalmazott, jól használható a
tanításra, az érvelésre, a feddésre s az igaz életre való nevelésre, hogy az
Isten embere tökéletes legyen és minden jóra kész legyen” (2Tim 3,16–17).
Assisi Szent Ferenc arra buzdította a barátokat, hogy mindig szedjék fel a
földre hullott papírdarabkákat (melyek akkortájt leginkább kódexekből
származhattak és így könnyen tartalmazhattak bibliai szakaszokat), mert akár
evangéliumi szavak is lehetnek rajtuk. Jézus tanítványa arra kapott meghívást,
hogy tanítását követve a szívébe fogadja a Szentírás minden szavát, és
mindennapi életében beteljesítse.
Imádság a
szentekkel
