Lk 16,19–31 – A dúsgazdag ember és a szegény Lázár
A szegény Lázár története az evangélium egyik
legismertebb szakasza. Valószínűleg azért is, mert olyan jelenséget ír le, mely
a mai társadalomban is gyakori. A bőséges lakomákat rendező, gazdag ember
nem vész a múltba, és Lázár alakja sem tűnt el napjainkból. Két személy, két
élethelyzet: odalent Lázár, aki a gazdag ember asztalára függeszti tekintetét,
hátha lehullik számára egy kis morzsa, odafent pedig a lakomázó gazdag, aki úgy
tesz, mintha Lázár nem is létezne, meg sem látja. A gazdag ember és Lázár
élete közötti távolság az Úr és így tanítványai számára is elfogadhatatlan
botrány, amire nincs igazolás. Ez a hatalmas szakadék ugyanakkor jelzi, hogy a
gazdag embernek nagyon szomorú sors jut majd osztályrészül. Túl későn méri föl,
amikor már nem lehet legyőzni a távolságot. Pedig az élete során elég lett
volna, ha kicsit jobban odafigyel. Ám sorsa egészen az ellenkezőjére fordul.
Ekkor a gazdag ember azt kéri, hogy figyelmeztessék legalább a testvéreit. Nem
tudja, hogy a szakadékot nem hatalmas erőfeszítések árán kell legyőzni, hanem
elég kinyitni a Szentírást (Mózest és a prófétákat). És ha ezt korábban
megtette volna, testi szemein kívül a szíve is megnyílhatott volna. Tőlünk is
ezt kéri az Úr, különösen a nagyböjti időben. Isten szava megérinti szívünket,
és arra ösztönöz, hogy legyünk irgalmasok a városainkban élő sok-sok Lázárral.
Ne hagyjuk, hogy a szegények és gazdagok közti szakadék tovább mélyüljön és
szélesedjen! Ha Isten szavát hallgatjuk meg, és nem a magunk önzését, akkor
meghalljuk a szegények kiáltását. Növekszik az együttérzésünk, észre fogjuk
venni, miben szenvednek szükséget, és képesek leszünk a morzsáknál jóval többet
nyújtani nekik. Egy kis szeretetet, barátságot is föl tudunk majd nekik
ajánlani; társul szegődünk melléjük. Az evangéliumi tanítás nyomán megértjük
majd, hogy nem csak kenyérrel élnek a szegények, hanem szeretettel is. És
mindazok, akik ezt megtapasztalták, képesek voltak Jézus Pál apostol által
idézett szavait is megérteni: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni” (ApCsel
20,35).
Imádság az
Egyházért
