Mk 16,9–15 – Menjetek el az egész
világra
Márk,
a többi evangélistától eltérően, egyben meséli el Jézus három – Mária
Magdolnának, az emmauszi tanítványoknak és az utolsó vacsora termében
összegyűlt tizenegy tanítványnak való – megjelenését. Az Úr mindannyiukat arra
hívja, hogy hirdessék az egész világnak a szeretet evangéliumát; a szeretetet,
mely legyőzi a halált: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az
evangéliumot minden teremtménynek.” Mária Magdolna, akit Jézus hét ördögtől
szabadított meg, a második evangélista szerint is a feltámadás első hirdetője.
„Sok bűne bocsánatot nyer, mert nagyon szeretett” (Lk 7,47), és abban a
kiváltságban részesül, hogy ő lehet a feltámadt Úr első tanítványa és az első,
aki azt a feladatot kapja, hogy vigye el a tanítványoknak a feltámadás
evangéliumát. Az apostolok nem hisznek neki; még fogva tartja őket a világ
mentalitása. Nem elég gyászolni és szomorkodni ahhoz, hogy Jézust szeressük.
Vagyis nem elegendőek személyes érzelmeink, gondolataink, megfontolásaink.
A lényeg, hogy meghallgassunk valaki mást, aki Jézus nevében az
evangéliumot adja át. Az alázat a kapu, melyen keresztül eljutunk a hithez.
Arra van szükség ugyanis, hogy készek legyünk a meghallgatásra, vagyis oda kell
figyelnünk valamire, ami nem a miénk, ami a magasból jön. Itt ez a valami egy
asszony hangja, aki látta a föltámadt Urat. Jézus a feltámadás első
pillanatától kezdve ennek az asszonynak a gyöngeségét használja, hogy
megzavarja a tanítványok elbizakodottságát. A bizánci hagyomány nagy lelki
bölcsességgel az apostolok apostolának nevezi Mária Magdolnát. Ez az
evangéliumi történet azt sugallja, hogy minden tanítvány megkapja a küldetést,
hogy beszéljen Jézus feltámadásáról, a gonosz és a halál fölött aratott
győzelméről. Ezért van az, hogy nem az apostolok voltak a húsvét evangéliumának
első hírvivői, hanem ez az asszony és a két, meg nem nevezett tanítvány.
Húsvéti imádság
