Martin Luther King emléknapja: 1968-ban ölték meg az Egyesült Államokban, Memphisben. Vele együtt megemlékezünk mindazokról, akik éhezik és szomjazzák az igazságosságot.
ApCsel 10,34.37–43; Zsolt 118 (117); Kol 3,1–4 v. 1Kor 5,6–8; Jn 20,1–9
Elérkeztünk a húsvéthoz, miután elkísértük Jézust élete utolsó napjaiban. A húsvét evangéliuma éppen ebből a végletes helyzetből indul ki, a sötét éjszakából. Azt írja János evangélista, hogy „még sötét volt”, amikor Mária Magdolna a sírhoz ért. Sötét volt kint, de még inkább sötét volt ennek az asszonynak a szívében. A szomorúság és a félelem sötétje. Mária szomorú szívvel ment a sírhoz.
Amint a sírhoz ér, látja, hogy elmozdították a bejárathoz tett követ, ami nehéz volt, mint minden halál és minden elszakadás. Azonnal Péterhez és Jánoshoz fut: „Elvitték az Urat a sírból!” – kiáltja, majd hozzáteszi: „Nem tudjuk, hová tették.” Mária szomorú az Úr elvesztése miatt, még ha csak a testéről van is szó: szomorúsága kérdőre von minket saját ridegségünkről, hiszen mi még az élő Jézusról is gyakran megfeledkezünk. Csak úgy találkozhatunk a feltámadt Úrral, ha az ő érzéseit tápláljuk szívünkben. Mária és az ő elkeseredettsége mozdítja meg Pétert és a másik tanítványt, akit Jézus szeretett. Azonnal az üres sírhoz futnak. Ez a futás jól kifejezi minden tanítvány, minden közösség buzgalmát, aki az Urat keresi. Talán nekünk is újra futnunk kellene. A húsvét sietség is. Elsőként a szeretett tanítvány, János ért a sírhoz: a szeretet gyorsabbá tesz, de arra is ösztönöz, hogy megvárja az utánasiető Pétert, az ő hitét. Péter lép be elsőként, és tökéletes rendet talál: a gyolcsok a helyükön, mintha Jézus teste eltűnt volna belőlük, a kendő pedig „külön összehajtva más helyen”. Sem rongálás, sem felfordulás, sem rablás nem történt: Jézus maga szabadult meg. Nem volt rá szüksége, hogy eloldják kötelékeit, mint Lázárnak. A másik tanítvány is belépett, és ugyanazt a jelenetet látta. „Látott és hitt” – jegyzi meg az evangélista. A feltámadás jeleivel találkoztak, és engedték, hogy az megérintse szívüket.
Addig ugyanis – folytatja az evangélista – „nem értették még az Írást, amely szerint fel kellett támadnia a halálból”. Gyakran ilyen a mi életünk is: feltámadás és húsvét nélküli élet, beletörődés az emberek nagy fájdalmaiba és drámáiba. A húsvét eljött, a sír megnyílt. Az Úr legyőzte a halált, és örökké él. Az evangélium feltámadás, újjászületés egy új életre.
Húsvéti imádság
