Szent Adalbertnek (†997), Prága püspökének emléknapja: Kelet-Poroszországban szenvedett mártírhalált, ahol az evangélium hirdetése miatt tartózkodott; Rómában is élt, ahol a Tiberis-szigeten, a Szent Bertalan-bazilikában tisztelik emlékét.
Jn 6,52–59 – Az én testem valóságos étel
Ennek a napnak az evangéliumi szakasza Jézusnak a kafarnaumi zsinagógában mondott beszéde második részébe vezet be, mely az élet kenyeréről szól. Amikor kezdett egyértelműen kiderülni, hogy Jézus a hallgatóit is bevonja misztériumába, félbeszakítják, és zúgolódni kezdenek ellene: „Hogy adhatja ez a testét eledelül?” Úgy érzik, kielégíti őket az az élet, amit élnek. Még ha ez valójában nem is igaz. Aki elégedett, az nem kér, aki el van telve magától, az nem nyújtja a kezét. Valójában mindannyian éhesek vagyunk, boldogságra és szeretetre, figyelemre, támogatásra éhezünk, akkor is, ha jóllakottak vagyunk és bővelkedünk a javakban. Inkább a szegényeket kellene utánoznunk, akik a kezüket nyújtják, hogy segítséget kérjenek; akik kitartóan kérnek. A szegények egy új élet tanítói lehetnek ebben a társadalomban, mely elégedettnek hiszi magát; ebben a fogyasztói társadalomban, mely valójában törékeny, és tele van félelemmel. Ők felszínre juttatják, ami bennünk is rejtőzik: a szeretet és a figyelem koldusai vagyunk. A szegények éheznek, nemcsak kenyérre, hanem szeretetre is. Úgy, mint mi. Jézus nekünk is mondja: „Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek.” Nem elég akarni, nem elég érteni, enni is kell ahhoz, hogy életünk legyen, az evangéliumból és a testvéri szeretetből kell táplálkozni. Koldussá kell válnunk, kérnünk kell azt a kenyeret, amit a világ nem tud előállítani, nem tud megadni. Ingyenesen kapjuk az eucharisztikus lakomát, mindannyian részt vehetünk benne. Valahányszor ezt tesszük, ízelítőt kapunk a mennyből itt a földön. Az oltárnál találjuk meg azt, aki kielégíti éhségünket és szomjúságunkat, most és mindörökké. Ebből az ételből megértjük, milyen az örök élet, ami után vágyakozunk: „az is élni fog általam, aki engem eszik.” Az egyházatyák ezért mondták, hogy a keresztények „a vasárnap szerint élnek”, vagyis az Eucharisztia logikájában, Jézus elgondolása szerint, aki azért jött, hogy szolgáljon, és növelje az emberek közötti szeretetet.
A Szent Kereszt imádsága