Április 15., csütörtök
Jn 3,31–36 – Az Atya szereti a Fiút, és mindent a kezébe adott
Jézus, aki a mennyből szállt alá, hogy velünk legyen, az igazi remény számunkra és a világ számára. Isten azért küldte, hogy feltárja előttünk az isteni életet, amit ő egészen egyedülálló módon él meg a mennyei Atyával: „azt tanúsítja, amit látott és hallott” – írja az evangélista. Ez az értelme Jézus világban való küldetésének: fölfedni magának Istennek a misztériumát, aki elképzelhetetlen módon szeret minket. Az ő szava nélkül Isten szeretetének misztériuma áthatolhatatlan maradt volna számunkra. Jézus az Atyát nyilatkoztatja ki, ebben a küldetésben benne van egész élete. Nem azért jött a földre, hogy saját maga érvényesüljön vagy egyéni terveit teljesítse, ahogy velünk oly gyakran megesik. Azért szállt le a mennyből, hogy elhozza az embereknek „Isten szavait”, és nekünk ajándékozza a Szentlelket, aki megszabadít és vezet minket. Jézus azért jött, hogy kinyilatkoztassa nekünk ezt az évszázadokon keresztül elrejtett misztériumot, amit a Szentírás őriz és közvetít. Ebből ered, hogy szeretnünk és tisztelnünk kell a Szentírást: „Isten szavait” tartalmazza. A meghívás minden napra szól: hallgassuk meg ezeket a szavakat, és elmélkedjünk róluk, tegyük magunkévá őket. A Biblia számunkra nem csak egy könyv a sok közül, hanem az a kincsesláda, ami magának Istennek a gondolatát őrzi, a testté lett Ige. Ezért kell mindennap kinyitnunk és megízlelnünk ezt a „szent írást”, ahogyan az egyházatyák nevezték, hagyva, hogy az a Lélek vezessen minket, akit az Úr nem mér szűken, éppen ezért sem. A Szentírás szavai, szó szerinti jelentésükön túl – ha a Lélek segítségével olvassuk – olyan fényt árasztanak, mely segít, hogy a mélyére lássunk mindannak, amit megélünk. Nagy Szent Gergely azt mondta, „a Szentírás együtt növekszik azzal, aki olvassa”. Ez azt jelenti, megvilágítja lépteinket a világ útjain, hogy eszközök lehessünk Isten kezében; hogy felgyorsítsuk a mennyek országának eljövetelét.
Imádság az Egyházért
