ApCsel 3,13–15.17–19; Zsolt 4; 1Jn 2,1–5; Lk 24,35–48
Az ezen a napon olvasott evangéliumi rész húsvét estéjéhez vezet vissza minket. Lukács evangéliuménak utolsó fejezete ez. A két emmauszi tanítvány sietve visszatért Jeruzsálembe, és éppen azt mesélik, mi történt velük. Húsvét napjának estéjén Jézus belépett a zárt ajtón, megjelent a tanítványok között. Amikor meglátták, megijedtek. Éppen róla beszélgettek, mégsem ismerték föl. Jézus rögtön a békéjét ajándékozta nekik. Össze voltak zavarodva, kételkedtek, hitetlenek voltak, csökönyösen ragaszkodtak saját meggyőződéseikhez. Szükségük volt arra a békére! Ahogyan nekünk is szükségünk van rá. Az Úr békéje közösség, életöröm; a béke új szív, mely újjáteremt, visszaadja az életet és a reményt. A béke azt is jelenti, hogy népet ajándékoz nekünk, olyan népet, akikkel együtt megélhetjük a meghalt és feltámadt Jézus álmát. De ők ragaszkodtak saját kétségeikhez. A kételkedésben van valami finom kísértés, hogy soha ne kelljen dönteni, mindig legyen egy belső menekülő útvonalunk. A kétség magától jön, ám miközben tápláljuk és dédelgetjük, elhiteti velünk, hogy ravaszak, okosak vagyunk, és végül szomorúvá tesz minket. Jézus olyanná válik akkor, mint egy kísértet. A kísértet félelmet kelt, irreális, megfoghatatlan jelenlét. Jézus többször is megjelenik a tanítványoknak, megmutatja magát hús-vér valójában, még velük is eszik. Azt szeretné, hogy megértsék Isten irgalmasságának misztériumát, és elkezdi magyarázni nekik, amit Mózes, a próféták és a zsoltárok mondtak róla. És akkor eloszlanak kétségeik, feloldódik keménységük. Amikor megszabadulnak a félelemtől, a rettegéstől, az Úr végre rájuk bízhatja saját küldetését: „Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni minden népnek, Jeruzsálemtől kezdve.”
Jézus lerombolta annak a teremnek a falait, és elküldte tanítványait minden néphez. Húsvét napjától kezdve világos lett Jézus egyetemes álma. Mielőtt elköszön, ezt mondja nekik: „Ti tanúi vagytok ezeknek.” Lukács evangéliuma először használja a „tanú” szót a tanítványokra. A húsvét tapasztalata olyan tanítványokká formálta át őket, akik hiszik, hogy legyőzte a halált és hogy minden sebet be lehet gyógyítani. Ez az a tanúságtétel, amit az Egyház nemzedékről nemzedékre továbbad. Mi is megkaptuk. A feltámadott Úr azt akarja, hogy szenvedélyes tanúságtevők legyünk, ne pedig bizonytalankodó, óvatos hivatalnokok; örömteli tanúk, és nem a bezárt ajtók mögött rettegő tanítványok; tanúk, akik megélik azt, amit továbbadnak, és miközben továbbadják másoknak, megtanulják jobban megélni.
Imádság az Úr napján
