Az örmény egyház ezen a napon emlékezik meg a mec jeghernről, vagyis „a nagy rosszról”, az I. világháborús népirtásról, aminek során több mint egymillió örményt öltek meg.
Jn 6,60–69 – Az élet kenyeréről szóló beszéd hatása
Az ezen a napon olvasott evangéliumi rész zárja az élet kenyeréről szóló beszédet, amit Jézus a kafarnaumi zsinagógában mond el. Az evangélista által leírt szöveg alapigazságra derít fényt: Jézus maga a kenyér, nem pedig az, akinél a kenyér van – mint az emberek a csodálatos kenyérszaporítás láttán gondolták. Jézus az élet kenyerének nevezi magát, és ezt a megállapítását még a tanítványok is túlzásnak tartják. „Kemény beszéd” – mondják. Ezekből a szavakból megérzik, hogy Jézus testét enni és vérét inni nem más, mint befogadni egy olyan nagy szeretetet, ami teljesen átformálja az életüket. Nem képesek elfogadni egy ilyen nagy és egész lényüket átalakító szeretetet. Szabadok akarnak lenni minden köteléktől. Az individualizmus kísértése ez, mely bezárja az embert saját szűk látóhatárába és azt sugallja, hogy egyedül üdvözülhet. Csakhogy a magány olyan, mint egy vírus, ami megrontja társadalmainkat: egyre jobban meggyengülnek az egymással összekötő kapcsok és növekszenek a megosztó konfliktusok, feszültségek. Amit Jézus tanít, az radikálisan ellentmond az individualista kultúrának. Hogyan lehet elfogadni egy olyan köteléket, mint a Jézushoz fűződő kapcsolatot, mely azt igényli, hogy legyenek saját testének részei? Akkor inkább jobb otthagyni Jézust. Ez is történt. A tanítványok talán szívesen elfogadtak volna egy olyan Istent, aki közel van hozzájuk, de azt már nem fogadják el, hogy belép az életük legmélyére. Jézust fájdalommal tölti el, hogy sok tanítványa elhagyja, és a tizenkettőhöz fordul. Megkérdezi tőlük: „Ti is el akartok menni?” Jézus életének egyik legdrámaibb pillanata ez. Nem tagadhatja meg az evangéliumot, annak árán sem, hogy egyedül marad. Az evangéliumi szeretet kizárólagos. Péter talán látta Jézus szemében a szenvedést és a határozottságot, s engedi, hogy megérintse szívét. Átveszi a szót, azt mondja: „Uram, kihez mennénk? Tiéd az örök életet adó tanítás.” Nem azt mondja, „hová” mennénk, hanem: „kihez”. Az Úr Jézus valóban az egyetlen Megváltónk.
Előesti imádság
