Jn 10,1–10 – Én vagyok a juhok számára a kapu
„Én vagyok a… kapu” – mondja Jézus, és ezzel a kifejezéssel érzékelteti, mennyire szeretné felajánlani önmagát mint átmenetet az életbe. „Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen.” Mit jelent az élet bősége? Gyakran találjuk szembe magunkat azzal, milyen kicsiny, szűkös dimenzióban mozog az életünk, és keveset gondolunk arra, hogy van egy tágasabb élet. De Jézus éppen ezért jött: hogy mindannyiunknak teljes, igaz élete legyen, olyan élete, amit az evangélium örök életnek is nevez. Olyan élet, mely önmagát ajándékozza és kapja ajándékul. És mint minden ajándék esetében, ennek az értékét is csak akkor értjük meg, ha megosztjuk másokkal. Jézus teljes és bőséges életét mások számára kapjuk. Ám a gonosz éppen ezért azt akarja, hogy szétszóródjunk, elszigetelődjünk, mert a magányban és az önmagunkért való életben elvesztegetjük az örök életet. A tévelygő, pásztor nélküli juhok képe valóban olyan, mintha az embereket látnánk, akik közül mindenki a maga útján jár, saját ösztöneit, szokásait követve, és már nem hall meg semmi más hangot, csak a saját, kusza gondolatainak hangját. Ha nem hallgatjuk a pásztor hangját, eltévedünk, könnyű prédája leszünk a rablóknak és az útonállóknak. Önkéntelenül eszünkbe jutnak erről azok, akik jólétről, gazdagságról prédikálnak, boldogságot ígérnek kereszt nélkül, életet nehézségek nélkül. Jézus nyitott kapu a mi életünk számára is; segít, hogy kilépjünk önmagunkból, hogy szeressünk; meghív, hogy keljünk útra új látóhatárok felé, új utakon, ne állítsunk magunk elé más határokat, mint a szeretet határait. Átmenni azon a kapun, ami maga Jézus, azt jelenti, szeretete nyomait követni: a Jó Pásztor nyomait, aki nem csupán elhív és egybegyűjt minket, hanem megmutatja nekünk azt a sok juhot, akik elfáradtak, és elvesztették erejüket, mert még nincs pásztoruk. Számukra is Jézus a kapu, mely az örök életbe vezet. Jézus azért adja nekünk ezt az életet, hogy másoknak ajándékozhassuk. Menjünk át mi is a kapun, ami Jézus; gondoskodjunk egymásról, ahogyan ő gondoskodik rólunk; adjunk szeretetet azoknak, akik nem kapnak – és rátalálunk a bővelkedő életre a magunk és a világ számára.
Imádság a szegényekért
