Lk 9,1–6 – A tizenkét tanítvány elküldése
Az evangéliumi szakasz beszámol róla, hogy Jézus elküldi a tizenkét tanítványt. Feladatuk,
hogy részt vegyenek küldetésének beteljesítésében. Az Úr felruházta őket ugyanazzal a
hatalommal, amit maga birtokolt. Az evangélista azt írja: „hatalmat adva nekik a tisztátalan
lelkeken és a betegségek meggyógyítására”. A tizenkét tanítványnak ugyanaz a feladata, mint
Jézusnak: hirdetniük kell a mennyek országát, vagyis Isten új világát, mely Jézus
tevékenysége révén vette kezdetét; és meg kell gyógyítaniuk a betegeket, ami az új világ
megvalósulásának konkrét jele. Ennek a küldetésnek a teljesítéséhez az kell, hogy senki ne
akarja előtérbe helyezni önmagát, mert csak akkor tud teljesen az evangélium szolgálatába
állni, ugyanazzal a missziós lelkesedéssel, ami az első tizenkét tanítványt vezette házról házra,
faluról falura, városról városra, hogy senki se maradjon ki az evangélium hirdetéséből.
Egyetlen vagyonuk az evangélium volt, és ennek így kellene lennie a mai tanítványok
esetében is. Ezt kellett hirdetniük, tisztán, semmit sem téve hozzá. Jézus tanítványainak
tudniuk kell, hogy az evangélium elég önmagában: ez a kovász és a világosság, mely átalakít.
Jézus ezért azt parancsolja a tizenkettőnek: „az útra ne vigyetek semmit, csak vándorbotot;
sem kenyeret, sem tarisznyát, sem pénzt; sarut kössetek, de két ruhadarabot ne vegyetek
magatokra.” Gazdagságuk és erejük egyedül az evangélium. Természetesen előfordulhat,
hogy az evangéliumot nem fogadják be. Hirdetését mégsem lehet abbahagyni, el kell vinni
„faluról falura”, hiszen ez Isten ajándéka minden népnek, a tanítványok pedig ennek az
ajándéknak a tanúi.
Imádság a szentekkel
