A Santa Maria in Trastevere bazilikában a békéért imádkoznak.
Lk 8,16–18 – A tartóra tett lámpás
Isten szavának titkát Jézus a lámpás példázatán keresztül magyarázza meg. Ahogy a
lámpásnak sem az a rendeltetése, hogy saját magát világítsa meg, hanem mindazt, ami
körülötte van, úgy Isten szavának is meg kell világítania minden ember szívét és életét.
Senkinek nem kell a sötétben maradnia, mindenkinek joga van a világossághoz. A híveknek
pedig az a kötelességük, hogy megmutassák Isten világosságát minden embernek, minden
nemzedéknek. Ezért nem élhetnek a keresztények önmagukért. A tanítvány arra kapott
meghívást Jézustól, hogy minden emberhez vigye el az evangélium fényét. Ehhez
természetesen arra van szükség, hogy mindenekelőtt a tanítvány maga fogadja be Isten szavát.
„Vigyázzatok, hogyan hallgatjátok” – figyelmeztet Jézus. Nem elég egyszerűen csak
meghallgatni. Figyelmes meghallgatást kér tőlünk, ami lehetővé teszi, hogy Isten szava
elérjen a szívünkig. Majd onnan kiindulva kell valósággá válnia az emberek közösségében.
Tudjuk, aki nem hallgatja figyelmesen, az semmit nem képes közvetíteni Istenből, legföljebb
saját magából. Élete akkor olyan lesz, mint a kialudt lámpa, teljesen élettelen. Ezzel
ellentétben aki hagyja, hogy Isten szava megvilágítsa a szívét, az megtelik isteni
bölcsességgel, és jó gyümölcsöket terem saját maga és mindenki számára. Ezt jelentik Jézus
szavai: „akinek van, még kap hozzá”, vagyis aki szívébe fogadja az evangéliumot, bőségesen
részesül a bölcsességből. Nagy Szent Gergely a következőt mondta: „a Szentírás azzal együtt
növekszik, aki olvassa”, vagyis összekapcsolta Isten szavának növekedését a tanítvány belső
növekedésével.
Imádság a békéért
