Lk 8,4–15 – A magvető példázata
Lukács evangélista hangsúlyozza, mekkora tömeg vette körül Jézust. A tömeg különböző
emberekből áll, akiket egyesít, hogy mind Jézushoz igyekeznek. Úgy gondolják, végre
találtak egy pásztort, aki érdeklődik irántuk, és képes segíteni rajtuk. Jézus számot vet a
tömeg rászorultságával, és meg akarja tanítani őket, hogy fogadják be az üdvösséget jelentő
szavakat. Ezért elmondja nekik a magvető példázatát. Olyan példázat ez, aminek Jézus
különleges jelentőséget tulajdonít. A tanítványoknak, akik akkor nem értették meg, külön is
elmagyarázza, mert mindenki számára meghatározó jelentőségű, hogy felfogja az értelmét.
A magvető példázatából ugyanis egyértelműen kiderül, hogy az akkori (és a mindenkori)
tömegnek milyen hozzáállással kell hallgatnia Isten szavát. A mag mint a szó metaforája
közismert volt az antikvitásban csakúgy, mint a zsidó vallásban. Jézus épp ezért ezt használja,
hogy rávilágítson küldetése lényegére. Jézus, az első magvető számára nem létezik olyan
talaj, ami alkalmatlan volna a mag befogadására. A talaj az életet jelenti, vagy még inkább az
emberi szívet. Minden férfi és nő szívét, éljenek bármilyen kultúrában, bármilyen
körülmények között. Ha vannak is olyan kemény szívek, mint a kő, olyan talajok, melyek
ellenállnak mindenfajta ekének, Jézus folytatja a vetést, abban a reményben, hogy előbb vagy
utóbb valamilyen kis repedés befogadja azt a jó magot, a növény szárba szökken, és
gyümölcsöt hoz. Mindazonáltal a példabeszéd nem osztályozza az embereket aszerint, hogy
az egyik jó, a másik kevésbé jó vagy egyenesen rossz talaj lenne. Előfordul persze ez is, de mi
magunk is megtapasztaltuk már, hogy időről időre változik, éppen milyen talaj vagyunk.
A különbség választásainktól függ. Természettől fogva senki se jó vagy rossz. Ha
végignézünk életünkön, fölfedezhetjük, hogy időnként olyan a szívünk, mint a köves talaj,
máskor tövisekkel teli, megint máskor hagyjuk, hogy eluralkodjanak rajtunk a gondjaink, és
van, amikor jó talaj vagyunk. Az Úr ezzel a példabeszéddel arra hív, hogy nyissuk meg a
szívünket Isten szava előtt, fogadjuk be, és állhatatosan viseljük gondját.
Előesti imádság
