Szeptember 1., szerda

Szent Egyed (†720 körül), a keletről nyugatra érkezett szerzetes ünnepe: Franciaországban
élt, számos szerzetes atyja lett; a Sant’Egidio közösség az ő nevét vette fel a Rómában neki
szentelt templomról. Megemlékezünk a II. világháború kezdetéről. Imádkozunk azért, hogy
véget érjen minden háború. Az Ortodox Egyházban ezen a napon kezdődik a liturgikus év. Ez
a teremtett világ megóvásáért végzett imádság világnapja.
Lk 4,38–44 – Jézus betegeket gyógyít
Ezen a napon Szent Egyedről emlékezünk meg, a szerzetesről, aki Görögországból indult
útnak, majd Dél-Franciaországban telepedett le. A hagyomány szerint a IX. században élt,
amikor az Egyház még egységes volt, keleti és nyugati részei rendszeres kapcsolatban álltak
egymással. Jel ez, amit e napon – amikor az Ortodox Egyház a liturgikus év kezdetét ünnepli
– különösen szem előtt kell tartanunk, hogy még nagyobb elszánással imádkozhassunk az
Egyház egységéért. Egyed, a szent életű szerzetes emlékeztet minket Isten elsőbbségére,
melynek minden tanítvány életében tükröződnie kell. Épp ezért nem is maradt egyedül. Egy
közösség atyja és a gyöngék védelmezője lett. Erre emlékeztet a szent ábrázolásain látható
nyíl. Egy király ezzel a nyíllal akart meglőni egy szarvast, ám a nyíl Egyed védelmező kezébe
fúródott. Sírja a Santiago de Compostelába vezető zarándokút mentén található, és ez lehetővé
tette, hogy emlékezete egész Európában elterjedjen. Nevét évszázadokon át segítségül hívták
mindenféle baj és betegség esetén. Ma a Sant’Egidio közösség, mely a római Trastevere
szívében álló, neki szentelt, kicsiny templomról gondoskodik, az ő nevét viseli. A templom
1973-ban vált a közösség székhelyévé, és azóta is ez a központja.
Az ezen a napon hallott evangéliumi szakasz Jézus nyilvános működésének kezdetét tárja
elénk, amit számos gyógyulás kísért. Az a kafarnaumi ház modellül szolgálhat minden
közösség számára. Jézus a nap végéig a házban marad. Az evangélista megjegyzi, hogy
akiknek betegei voltak, mind odavitték a ház ajtaja elé. Péter háza immár Jézus házává vált,
olyan hellyé, ahová bárki betérhetett, mert biztos lehetett benne, hogy befogadásra talál. Ez az
Egyház és minden keresztény közösség küldetése. Ezt a tapasztalatot éli meg a Sant’Egidio
közösség, egészen a kezdetektől. Olyan ajtó, amelyen kopogtatni lehet és amely mögött
megerősítésre talál az, aki odafordul. Így veszi kezdetét Jézus nyilvános működése. Az
evangélista egyik megjegyzéséből azt is megtudhatjuk, hogy a gyógyulások forrása Jézus
imádsága. Lukács azt írja: „Amikor megvirradt, kiment egy elhagyatott helyre” imádkozni.
Ebből fakadt az ereje. Fontos tanítás ez valamennyi keresztény közösség és valamennyi hívő
ember számára. Ha imádságunkban az Úrhoz fordulunk, az azt jelenti, hogy megkapjuk
Istentől a szeretet erejét, mely gyógyít és átformál. Jézus megszabadít bennünket kényelmes
megszokásainktól, és arra vezet, hogy vele együtt hirdessük az evangéliumot mindenütt a
világon s igyekezzünk meggyógyítani minden bajt és betegséget.
Imádság a szentekkel