A Csehországban mártírként tisztelt Szent Vencel (911–935) emléknapja. William Quijano
emléknapja: a salvadori Sant’Egidio közösség fiatal tagja volt, akit 2009-ben a maras
(fiatalkorúak bandáinak elnevezése) gyilkolt meg.
Lk 9,51–56 – Jézus egyenesen Jeruzsálembe indul
Lukács ezzel az evangéliumi szakasszal kezdi meg Jézus jeruzsálemi útjának leírását. Az útét,
amit tanítványaival együtt tesz meg. Jézus tudta, hogy az evangéliumot Jeruzsálemben, Izrael
szívében is hirdetnie kell, még ha az életébe kerül is. A tanítványok tartóztatni akarták, de
Jézus „szilárdan elhatározta” – az evangélista ezzel a két szóval utal a Mester döntésének
megmásíthatatlanságára –, hogy útnak indul a szent városba. Az Atya iránti engedelmessége
és a sürgető szükség, hogy hirdesse a szeretet evangéliumát, a legelső és legfontosabb dolog
az életében. Jézus ezért eltökélten, vagyis teljes szívéből alávetve magát Isten akaratának, útra
kel Jeruzsálem felé. Az evangélista följegyzi: néhány tanítványát előreküldte, „hogy szállást
készítsenek neki”. Ebben a rövid megjegyzésben benne foglaltatik az Egyház egész küldetése:
föl kell készítenie az emberek szívét a Jézussal való találkozásra. Az első állomás egy
szamariai falu volt. Amikor a tanítványok elérkeztek ebbe a faluba, szembetalálták magukat a
szamaritánusok elutasító viselkedésével. A falu lakói feltehetően meg akarták tiltani a
galileaiaknak, hogy Szamarián keresztül jussanak el Jeruzsálembe. Tipikusan etnikai
probléma volt ez, amit vallási különbségek is súlyosbítottak. Jakab és János, akiket feldühített
a szamaritánusok keményszívűsége, hasonló keményszívűséggel reagáltak. Visszatértek
Jézushoz, és előadták neki, hogy ha akarja, lehívják a tüzet az égből, és megsemmisítik a
falut. De Jézus szeretettel felel azok ridegségére, akik nem akarják befogadni, és keményen
megfeddte erőszakosságáért a két tanítványt. Újfent világosan áll előttünk az evangéliumi élet
képe, amit Jézus ajánl nekünk: jóval győzzük le a gonoszt.
