Szeptember 17., péntek

Lk 8,1–3 – Asszonyok Jézus kíséretében
Jézus nemcsak a tizenkettőt akarja maga mellett tudni, hanem néhány asszonyt is. Újfajta
hozzáállást tükröző, példaértékű választásról van szó, amit csak Lukács jegyez föl. Ezek az
asszonyok – írja az evangélista –, „akiket a gonosz lelkektől és a különféle betegségektől
megszabadított”, úgy döntöttek, hogy követik Jézust, és javaikat arra áldozzák, hogy
gondoskodjanak róla és a tanítványokról. Teljes jogú tagjai voltak tehát ennek az új
közösségnek, amit Jézus alapított és amit küldetésének részesévé tett. Azért is fontos az
evangélistának ez az utalása, mert rámutat, hogy Jézus mennyire meghaladta kora szokásait.
A kor rabbinikus hagyományai szerint ugyanis elképzelhetetlen volt, hogy nőket is
bevegyenek a tanítványok körébe. Ám Jézus bevonja őket küldetésébe, ahogy az
evangéliumokban másutt is láthatjuk. Az evangélista hármat nevez néven közülük: Mária
Magdolnát, akit Jézus „hét ördögtől”, vagyis jelentős számú gonosz lélektől szabadított meg;
Johannát, aki Heródes király környezetéből származott, és akit a feltámadásról szóló
elbeszélés is megemlít; továbbá Zsuzsannát, akiről semmi közelebbit nem tudunk.
Feltehetőleg jómódú asszonyok voltak, akiket magával ragadott Jézus tanítása, és ezért úgy
döntöttek, hogy vagyonukkal ezt a különleges Mestert és tanítványainak kis csoportját fogják
szolgálni. Már ebből a néhány sorból is világosan kiderül, hogy a tanítványi lét legyőz minden
korlátot, azokat is, amiket látszólag igencsak nehéz leküzdeni, mint például hogy a nőket a
korszak mentalitásából következően igen kevésre becsülték. Jézusnak csak az számít, hogy
valaki tanítvány legyen. Az illető többé nem nő vagy férfi – ahogy majd Pál mondja – hanem
tanítvány, akit szerethet, akire feladatot bízhat, akit megvédelmezhet. A tanítványi lét az igazi
és legnagyobb méltóság, amit nekünk ajándékoztak.
A Szent Kereszt imádsága