Megemlékezünk Nagy Szent Gergely pápáról és egyháztanítóról (540–604).
Lk 5,33–39 – Új borhoz új tömlő
Néhány farizeus és írástudó Jézushoz lép, azzal a szándékkal, hogy lejárassák. Megvádolják,
hogy nem tartja be az előírásokat, eltávolodik a Keresztelő János-féle mozgalomtól, és azt
akarják, hogy az ő tanítványai is bűnbánatot tartsanak. Jézus szónoki kérdéssel válaszol:
„Képesek volnátok böjtre fogni a násznépet, amikor még vele van a vőlegény?” Menyegző
idején nemcsak hogy lehetőség volt a böjt felfüggesztésére, de meg is kellett tenni. Ez az
ünnep a zsidóknál szimbolikus értékkel bírt: emlékeztetett Isten és az ő népe történetére,
ahogy azt néhány próféta leszögezte. Jézus arra hívja fel hallgatósága figyelmét, hogy az ő
földi létének hátralevő idejét állítsák párhuzamba a menyegző, a vőlegény tiszteletére
rendezett örömünnep napjaival. Válaszában mindazonáltal kitér arra is, hogy eljön majd az
idő, amikor a vőlegényt „elveszik tőlük” – ez az első alkalom, hogy az evangélista utalást tesz
Jézus erőszakos halálára –, s hogy akkor a tanítványai nehéz és fájdalmas időszakot élnek
majd meg, és böjtölni is fognak; bizonnyal nem ülhetnek majd örömünnepet. Ezután további
két képpel érzékelteti az evangélium újdonságát: Jézus szeretetének átütő ereje van, ami
szétfeszíti énközpontúságunkat, lustaságunkat, külsőségekre épülő viselkedésmintáinkat,
téziseinket, melyek révén olykor még a Szentlélekkel is szembehelyezkedünk. Isten ajándéka
mindenkor új szívet kér, más szóval megtérő szívet, továbbá olyan elmét, mely befogadja és
az élet iránytűjének tekinti az ő szavát.
A Szent Kereszt imádsága
