A Santa Maria in Trastevere bazilikában a betegekért imádkoznak.
Lk 6,6–11 – Az elsorvadt kezű ember meggyógyítása
Lukács evangéliuma a szombat körüli vitával folytatódik. Jézus ismét a zsinagógában van, és
szokása szerint tanítani kezd. A jelenlévők közt van egy béna kezű férfi is. Az evangélista
nem mond semmit ennek a férfinak a szándékairól, nem úgy látszik, mintha a gyógyulás
vágya hozta volna ide. Mivel a jobb keze bénult le, feltehetően nemigen tudott dolgozni.
Benne láthatjuk mindazokat, akik akár betegségből kifolyólag, akár munkájuk elvesztése vagy
a lehetőségek hiánya miatt kiszorultak a munka világából. Manapság sajnos egyre nő a
számuk, mégis gyakran elfeledkeznek róluk. A zsinagógában jelen van néhány farizeus is. Ők
is fölfigyelnek erre az emberre. Az evangélista azt sugallja, szívük mélyén a farizeusok is
reménykednek a csodában, de nem azért, hogy örülhessenek a beteg gyógyulásának, hanem
hogy megvádolhassák Jézust. A farizeusi ideológia eltorzította a lelküket. Olyan érzések ezek,
melyek jelenlétét sajnos mi is gyakran megtapasztaljuk szívünkben. Olyan érzések, melyek
ahhoz vezetnek, hogy a fizetést és a hasznot tesszük az első helyre, nem pedig a dolgozó
ember méltóságát. Jézus, aki a szív mélyére lát, és kiolvassa onnan a farizeusok álnokságát,
magához hívja ezt az embert, és középre állítja. Ez a gesztusa arra hív, hogy mindig, minden
körülmények között elsősorban az emberért aggódjunk. Különösen akkor, ha gyönge, szegény
vagy beteg emberről van szó. Jézus odafordul a lebénult kezű emberhez, és így szól: „Nyújtsd
ki a kezedet!” Az ember engedelmeskedik, és meggyógyul. Szinte halljuk Istennek a teremtés
napjaiban elhangzott szavait, amikor a világ fokozatosan formát nyert a Teremtő szavára.
Ezen a szombaton Jézus a teremtés művét folytatja, amikor visszaadja a férfinak a
munkaerejét.
Imádság a betegekért
