Lk 6,12–19 – Kiválasztott közülük tizenkettőt, és apostoloknak nevezte őket
Az evangéliumi szakasz egy időhatározó kifejezéssel kezdődik: „ezekben a napokban”. Jézus nyilvános működésének első napjairól van szó, amikor kiválasztja első tanítványait, és utalások történnek a farizeusok és írástudók szembehelyezkedésére is. Jézus fel akar készülni arra, hogy fontos döntéseket hozzon küldetése folytatásával kapcsolatban, ezért fölmegy a hegyre imádkozni. Egész éjjel imádkozik, mielőtt kiválasztaná legközelebbi tanítványait, akik munkatársai lesznek az Isten országa evangéliumának hirdetésében. „Amikor megvirradt” – írja az evangélista, sorban magához szólította azokat, akiket kiválasztott, egyiket a másik után, név szerint. A tizenkettőről van szó, akiket apostoloknak, azaz küldötteknek nevezett. Tizenketten voltak, akár Izrael tizenkét törzse, hiszen mindenkihez el kell juttatni az evangélium örömhírét. Az apostolok közössége – akárcsak Jézus tanítványainak bármelyik közössége, bármely keresztény közösség – nem anonim csoport, nem név nélküli emberek gyülekezete. A név arra a szeretetre, barátságra és testvériségre utal, ami a közösség tagjait egyesíti. Jézus hívásából fakad a tizenkettek közössége, abból, hogy engedelmeskednek az ő szavának. Nevük megváltozik, Jézus maga ajándékoz nekik új nevet, ami utal az új feladatra, amit tőle kaptak, és az új történetre, amibe belekezdenek. Simonból Péter lesz, ami annyit tesz: kőszikla, alap. Az evangélium minden tanítványt új feladatra, egy új világ építésére hív. Jézus a frissen kiválasztott tizenkettővel lejön a hegyről, és rögtön egy mindenfelől összesereglett, hatalmas tömeggel találja magát szemben. A hívek közössége előtt mindenki felsorakozik. Sokan közülük fáradtak, betegek, szükséget szenvednek és gyakran elhagyatottak. Az volna jó, ha felénk is úgy szaladnának, ahogy Jézus köré odasereglettek az emberek. Ez az evangéliumi szakasz fontos kérdéseket vet föl életünkkel és küldetésünkkel kapcsolatban.
Imádság az Úr anyjával, Máriával
