Alekszandr Meny orosz ortodox pap emlékezete: barbár módon meggyilkolták 1990-ben.
Lk 6,27–38 – Jézus szemében nincsenek ellenségek
Ez az evangéliumi szakasz a hegy lábánál elmondott beszéd egy részletét idézi. Hatalmas tömeg gyűlt össze Jézus körül. Az emberek különböző vidékekről érkeztek, de közös volt bennük, hogy valamennyien vigasztalásra vágytak. Jézus feléjük fordult, rájuk emelte tekintetét, megérezte a bennük megfogalmazódó kérdéseket és azt, hogy szükségük van a szeretetre. Szó sincs róla, hogy egy-két szóval elintézte volna őket, vagy hogy szavai csupán felszínes figyelemről árulkodtak volna. Mindenkit arra buzdít, hogy gyakorolja a minden számításon túlmutató szeretetet. „Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót gyűlölőitekkel.” Olyan buzdítás ez, amit korábban sose hallottak. Olyan szavak, melyek idegenek voltak a jelenlévő tömeg kultúrájától, és idegenek mai, XXI. századi kultúránktól is. Mégis kizárólag ezekben a szavakban találhatja meg a világ – a mi mai világunk is – az üdvösséget. Csakis ezekből a szavakból kiindulva találhatunk érveket a háborúk megakadályozására és mindenekfölött indíttatást arra, hogy megteremtsük az emberek és a népek közötti békés egymás mellett élés feltételeit. Jézus szavai értelmében nincs többé ellenség, akit gyűlölnünk kellene és akit le kellene győznünk. Az ideál, a mérce, amit Jézus felmutat hallgatósága előtt, olyan magas, akár az ég. Olyannyira így van, hogy nem fél azt mondani a tömegnek: „Legyetek hát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.” Ezt nem erkölcsi buzdításnak szánja; életmódot jelent, amit meg kell valósítani. Végül mindehhez hozzáteszi azt is, amit aranyszabálynak hívunk: „Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy akarjátok, hogy veletek is bánjanak.” Ehhez hasonló szabály minden nagy világvallásban megtalálható, és valóban tekinthetjük úgy, mint aranyszálat, mely a mélyben összeköti az embereket és népeket.
Imádság az Egyházért
