A három arkangyal, Mihály, Rafael és Gábriel ünnepe; az etióp egyház, mely az elsők között
alakult meg Afrikában, védőszentjeként tiszteli Mihályt.
Lk 9,57–62 – A három elhívás
Alighogy Jézus elindul Galileából Jeruzsálem felé, máris fölvetődik a kérdés, vajon hogyan
lehet követni őt. Amint megérkezik Szamaria földjére, néhányan odalépnek hozzá,
bemutatkoznak neki. Az evangélista három találkozásról számol be. Mindhárom párbeszéd
arról szól, hogyan követhetnék őt. Az első és harmadik esetben a kérdést feltevő emberek
maguk kérik, hadd követhessék Jézust, míg a másodikat maga Jézus hívja meg. A Mester
válaszai a követésnek és a tanítvánnyá válásnak a feltételei körül összpontosulnak. Különös,
hogy Jézus mindhárom válasza valamiképpen a családi kapcsolatokra vonatkozik, ami
beszélgetőtársai gondolkodásában amolyan menekülési útvonalat, védelmet jelent. Az
elsőnek, aki arra kéri, hadd kövesse őt, hadd osztozzon a sorsában, Jézus azt válaszolja, hogy
az Emberfiának nincs hol lehajtania a fejét. A tanítványnak tehát ugyanabban a
szegénységben kell élnie, mint Mesterének. A második érdeklődő Jézustól kapja a meghívást.
Válaszára, miszerint engedje meg, hogy előbb eltemesse az apját, Jézus azt feleli, hogy az
evangélium követése és hirdetése előbbre való még a családi élet legérzékenyebb
eseményeinél is, amilyen például egy édesapa eltemetése. Fontos, hogy az élet evangéliuma
már az emberek gondolkodásában is elsőbbséget élvezzen mindennel szemben, ami halott.
A harmadik, aki Jézushoz jön, azt hallja tőle, hogy nem sírhatja vissza korábbi életét. Az élet,
amit Jézus mellett elnyer, nem tűri a nosztalgiát és a múlt felé fordulást. Az evangélium
elvárja, hogy szakítsunk énközpontúságunkkal, hagyjuk el önvédő mechanizmusainkat,
hagyományainkat, hogy Jézust választhassuk életünk egyetlen urául. Jézus követése
kétségtelenül radikális és paradox döntés. De ez azért van így, mert Jézus szeretete irántunk
szintén korlátlan, radikális, paradox és egyedülálló. Fogalmazhatunk úgy is, hogy Jézus az
első, aki ezt a radikális engedelmességet megéli az Atya és az ő terve iránt. A tanítvány
ugyanazt a szeretet éli meg, amit Jézus táplál az Atya iránt. Erre a szeretetre van nekünk is
szükségünk ahhoz, hogy szabadok lehessünk és hogy a világ is felszabaduljon. A szeretet az,
ami legyőzi még a halált is.
Imádság a szentekkel
