Szent Kozma és Damján (†303 körül) szíriai mártírok emlékezete: a hagyomány orvosként
tartja számon őket, akik ingyen gyógyították a betegeket. Emlékezzünk meg mindazokról, akik
a betegek gyógyításának és ápolásának szentelik életüket.
Szám 11,25–29; Zsolt 19 (18); Jak 5,1–6; Mk 9,38–43.45.47–48
Ennek a napnak az evangéliumi szakaszában János, a tizenkettő egyike, aki mind ez idáig
hallgatott, előáll, és magabiztos hangon azt mondja: „Mester, láttunk valakit, aki ördögöt
űzött a nevedben. Megtiltottuk neki, mert nem tartozik közénk.”
Gyakran előfordul, hogy mi is Jánoshoz hasonlóan gondolkodunk. „Bárcsak az egész népet
prófétává tenné, s kiárasztaná rájuk lelkét az Úr!” – mondja Mózes. Ez az isteni bölcsesség,
mely nem szűnik meg prófétákat keresni minden időben és minden nemzedékben. Jézus
határozottan így válaszol Jánosnak és a többieknek: „Ne tiltsátok meg neki! Aki a nevemben
csodát tesz, nem fog egykönnyen szidalmazni. Aki nincs ellenünk, az velünk van.” A jó,
bárhol is található, bárki cselekszi, mindig Istentől jön. Aki segít a szűkölködőknek, aki
támogatja a gyöngéket, aki vigasztalja a kétségbeesetteket, aki gyakorolja a befogadás
erényét, aki elősegíti a barátságot, aki fáradozik a békéért, és aki kész megbocsátani, az
mindig Istentől való.
Széles látókörre van szükségünk, hogy megértsük a Szentlélek működését a világban. Nem
szabad elkeserednünk, mint János apostol tette, ha azt látjuk, hogy mások, akik nem tartoznak
közénk, szintén képesek ördögöt űzni, jót tenni. Jézus örült, amikor látta, hogy sokan
meggyógyulnak, visszanyerik az egészségüket: az Úr öröme az élő ember. Épp ezért Jézus
igen keményen beszél arról, aki botrányt okoz. A botrányokozás azt jelenti, hogy felbuktatjuk,
ellökjük azt, aki rászorul a segítségre és a megerősítésre. A mások iránti szeretet mindig
valaminek a „levágásával”, valamilyen lemondással jár. Ez természetesen nem valóságos
csonkítást jelent, hanem viselkedésünk és szívünk megváltoztatását. Mi ugyanis általában
csak magunkra figyelünk, kezeink a magunk érdekében serénykednek, lábaink a magunk
ügyeiben járnak. Legalább egyik szemünkkel tekintsünk másokra, és biztosan boldogabbak
leszünk. Legalább egyik kezünkkel segítsünk azon, aki szenved, és ugyanazt az örömet
tapasztaljuk meg, mint Jézus. Járjunk az evangélium útján, és Isten szeretetének tanúi leszünk.
Akkor meg fogjuk érteni, amit Jézus mond: „Aki meg akarja menteni életét, elveszti azt; ám
aki értem és az evangéliumért elveszti életét, megmenti azt.”
Imádság az Úr napján
