Szeptember 14., kedd

A Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepe: arról emlékezünk meg, hogy Szent Ilona
megtalálta Krisztus keresztjét.
Szám 21,4–9; Zsolt 78 (77); Fil 2,6–11; Jn 3,13–17
Ez a nap ünnep mind a keleti mind a nyugati egyházban. A nyugati egyházban „a Szent
Kereszt felmagasztalásának” ünnepét, a keleti egyházban „az éltető és becses Kereszt
felmagasztalásának egyetemes ünnepét” ülik ma, melynek jelentősége ott a húsvétéhoz
mérhető.
Szeptember 14. a Konstantin császár által helyreállíttatott Szent Sír-bazilika Kr. u. 335-ben
lezajlott fölszentelésének emléknapja. Ebből az alkalomból megemlékeznek a Szent Kereszt
fájának megtalálásáról is, mely Ilona császárnő és Makariosz jeruzsálemi püspök érdeme.
A bizánci rítusú ünnepen a pap fölemeli a keresztet, és mind a négy égtáj felé felmutatja,
ezzel is kinyilvánítva az üdvösség egyetemes voltát. Az Egyház a Szent Kereszt
fölemelésének gesztusával Jézusnak az egész emberiség iránti, kimondhatatlan szeretetét
magasztalja fel. A mise elején, a prefációban ezt énekeljük: „Te úgy akartad, hogy az emberi
nem üdvösségét a keresztfa hozza meg, hogy ahonnan a halál származott, onnan támadjon az
élet…” Ezen a fán győzetett le az önszeretet és itt aratott végérvényesen diadalt a mások
iránti, isteni szeretet. A kereszten Jézus szeretete elérte csúcspontját. Pál apostol a
Filippiekhez írott levelében írja, Jézus azzal kezdte meg a kereszthez vezető útját, hogy „Ő
mint Isten az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül
ragaszkodnia kell”. Szeretetből „kiüresítette magát”, és olyan lett, mint egy ember; szeretetből
„megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig”. Maga az
Atya meghatódott a Fiú határtalan szeretetétől, ezért „felmagasztalta, és olyan nevet adott
neki, amely fölötte van minden névnek”. A kereszt az a hely, ahol végső harcot vív egymással
az élet és a halál, magának Jézusnak a testében. Jézus meghal, de a kereszten vele együtt
meghal az önszeretet is. A kereszt tövében mindenki azt kiáltotta: „Mentsd meg magadat!”
Jézus az utolsó pillanatig hordozta az emberek bűneit. Nem azért jött, hogy megmentse
magát, hanem hogy megmentesen másokat, ahogy mondta: „Az Emberfia sem azért jött, hogy
neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak.” Halálával felmagasztalta a szeretetet.
Mi pedig végre láthatunk valakit, aki a többieket jobban szerette önmagánál; valakit, aki kész
volt az életét adni valamennyiünkért.
A Szent Kereszt imádsága