Lk 9,18–22 – Az Isten Fölkentje vagy
Jézus megkérdezi a tanítványoktól, mit gondolnak róla az emberek. A tanítványok – mint
amikor az imádságban párbeszédet folytatunk Jézussal – elmondják neki azokat a
véleményeket, amelyeket hallani lehet, és amelyek eljutottak Heródes Antipászhoz is. Jézus
azonban mindenekelőtt arra kíváncsi, hogy ők, akik már jó ideje mellette vannak, mit
gondolnak róla. Ezt a kis csoportot a családjának érezte, olyan embereket látott bennük, akik
konkrétan megvalósították a tanítását. Ezért szerette volna látni, mi van a szívükben, mit
gondolnak róla. Péter mindannyiuk nevében válaszol: „Az Isten Fölkentje vagy.” Ünnepélyes
vallomás. Lukácsnál még egyértelműbben hangzik, mint Márk evangéliumának párhuzamos
szakaszában, hiszen a „Fölkent” szóhoz azt is hozzáteszi, hogy az Istené. Valójában Péter az
első, aki a többiek nevében megvallja az igaz hitet. Azért áll ő előttünk példaként, hogy
mindannyian ugyanezekkel a szavakkal válaszoljunk a kérdésre, amit Jézus újra és újra föltesz
nekünk: „Hát ti kinek tartotok engem?” Jézus maga kéri az elménktől és a szívünktől, hogy
úgy értsük meg és szeressük őt, mint Megváltónkat, vagyis azt, aki bennünket is megszabadít
bűneinktől és a haláltól. Jézus nem azért tiltja meg az apostoloknak, hogy beszéljenek
minderről, mert el akar rejtőzni. Éppen ellenkezőleg: nem akarja, hogy hamis, világi
színezetet kapjon küldetése. Rögtön kiderül, mennyire nehéz is mélységében megérteni ezt a
küldetést, amikor hozzáteszi, milyen sors vár rá Jeruzsálemben. Jézus üzenete mindenesetre
egyértelmű: a feltámadáshoz elengedhetetlenül szükséges a kereszt is. Ez Jézus, az Egyház és
a mindenkori hívők életének titka. A jónak a gonosz fölötti győzelme mindig a kereszt által
valósul meg.
A Szent Kereszt imádsága
