Az Egyesült Államokban 2001-ben elkövetett terrortámadásokról emlékezünk meg, valamint a terrorizmus és az erőszak áldozatairól. Imádkozzunk a békéért.
Lk 6,43–49 – A száj a szív bőségéből beszél
Jézus folytatja a tömeghez szóló beszédét. A jó fáról beszél, mely jó gyümölcsöt terem. Szavai valamennyiünket komoly önvizsgálatra indítanak. Főleg akkor, amikor panaszkodunk, milyen kevés jó gyümölcsöt látunk magunk körül. Tudatosítanunk kell, hogy a jóság és a rosszaság nem a külső körülmények vagy az emberi jellem függvényei, hanem csakis a szívé. A szívben zajlik a kegyetlen csata a jó és a rossz, a hit és a gőg között. Tehát aközött, hogy „jók” legyünk, vagy „rosszak”. Jézus arra kér, figyeljünk oda szívünkre. Szívünk határozza meg ugyanis viselkedésünket és életünk irányát. Jézus azt mondja: „A jó ember szívének jó kincséből jót hoz elő; a rossz ember rossz kincséből rosszat hoz elő.” Figyelnünk kell tehát arra, mit és mennyit beszélünk. „Miért mondjátok nekem: Uram, Uram! – ha nem teszitek meg, amit mondok?” – figyelmeztet Jézus.
A tömeghez szóló beszédét a sziklára épült ház példabeszédével zárja le. Ha naponta meghallgatjuk, és tettekre váltjuk az evangélium szavait, azok olyanok lesznek, mint egy ház alapzata. Nem elég egyszer meghallgatni őket. Életünknek, gondolatainknak, döntéseinknek és cselekedeteinknek nap mint nap belőlük kell táplálkoznia. Nem elég, ha egyszer meghallgatjuk, aztán félretesszük, és jó eséllyel elfelejtjük őket, ahogy gyakran megtörténik. Az életünk olyan, mint egy élő ház. Abból az alapból kell táplálkoznia, amire épült, vagyis Isten szavából.
Előesti imádság
