Szent István magyar király (†1038) főünnepe: keresztény hitre tért, előmozdította az ország evangelizációját.
Ez 43,1–7a. Az Úr visszatér
Ezekiel könyve Isten dicsőségének látomásával kezdődött, mely a maga teljes ragyogásában nyilvánult meg az emberek előtt. János már evangéliumának elején így ír: „S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be.” (Jn 1,14) A dicsőség már Ezekiel próféta könyvének elején is Isten ragyogását, szépségét fejezte ki, azt a szépséget, amit a tanítványok is megcsodáltak Jézusban a Tábor hegyén. A próféta e dicsőség visszatérését hirdeti: „És lám, Izrael Istenének dicsősége bevonult kelet felől.” A templomba, amit újjáépítettek és megtisztítottak (40–42. fejezet), újra bevonul az Úr és dicsősége. Ismét népe körében van. Mindenki örvendezhet jelenlétének. A templom tulajdonképpen azt a helyet jelentette a zsidók számára, amit Isten lakhelyül választott, és ahol a népe találkozhatott vele az imádságban és az áldozatbemutatásban. Szép az első jeruzsálemi keresztényeknek az a hagyománya, hogy a templom „keleti kapuját” Máriával azonosították, aki az ő „igen”-jével lehetővé tette Isten számára, hogy dicsőségével betöltse a világot. János evangélista azt írja az előszóban, az Úr Jézus, az élő Isten Igéje testté lett, és közöttünk élt. Maradjunk meg Isten jelenlétében, dicsőségének szépsége előtt: ő megnyitja szemünket és szívünket arra, hogy örvendezzünk kegyelmén, és az ő útján járjunk.
Előesti imádság
