Náh 2,1–3.3,1–3.6–7. Jaj a vérengző városnak!
Náhum könyve igen rövid prófétai szöveg, mely a Krisztus előtti 7. század közepe táján keletkezett, és a Ninive városa elleni jövendöléseket idézi fel. Ninive Asszíria gőgös szívű fővárosa volt, melyet a felemelkedőben lévő babiloni hatalom dúlt fel és foglalt el. A próféta Isten igazságos ítéletét olvassa ki ebből az Izraelt elnyomó egyik legkegyetlenebb ellenségre. A történelmi ellenség legyőzése alkalom Júda királyságának az ujjongó örvendezésre: „Tartsd meg ünnepeidet, Júda, teljesítsd fogadalmaidat, mert Béliál nem látogat el többé hozzád: mindenestül elpusztult.” A próféta ezen a ponton kimondja ítéletét Ninivére: „Jaj a vérengző városnak, amely tele van hazugsággal és rablással, és folyvást fosztogat!” A próféta elítéli ez erőszakkal teli világot, amelynek életmódja lett a háborúskodás és az erőszak. A prófétai könyvekben van olyan is, amikor Isten a saját népével száll szembe, mert az igazságtalan és erőszakos módon él. A próféták mindig elítélik a kizsákmányoló, korrupt, másokat uralmuk alá hajtó rendszereket, amelyek gátlástalanul erőszakoskodnak. Olyannyira, hogy Náhum itt egy hadsereghez hasonlítja ezt: „Csattog az ostor, dübörög a kerék… a kardok villognak, a dárdák csillognak. Tömérdek halott, számtalan sebesült, holttestek végtelen mezeje! Mindenütt holttestekbe botlanak…” Túl könnyű lenne azt mondani, hogy mindez eltűnt a történelemből korunkban, hiszen a pénz, a korrupció, a nyereségvágy továbbra is igazságtalanságokhoz, kizsákmányoláshoz, háborúhoz vezet. Isten azonban nem szűnik meg arról álmodni, hogy megvalósul a béke, és ezt hirdeti az erőszakot és háborút elszenvedett népnek: „Íme, a hegyeken van a jó hírt hozónak lába, azé, aki békét hirdet!” A próféta hirdeti, hogy az Úr visszatér, felszabadítja népét az ellenség elnyomása alól, és békét ajándékoz neki.
A Szent Kereszt imádsága
