1Kor 2,10b–16. Az igazi keresztény bölcsesség
Pál, aki nemrég élte meg athéni bukását, most úgy áll a korintusi keresztények elé, mint akinek az ereje csakis a keresztre feszített Krisztusban van. A szeretet e misztériumának ismerete az a bölcsesség, amit a hívők megkapnak. Olyan szeretet, amit nem lehetne megismerni, ha nem nyilatkoztatta volna ki nekünk az Úr. Az apostol arra emlékezteti a korintusiakat, hogy hozzájuk sem „keresett szavakkal vagy bölcsességgel” beszélt, hanem „a lélek és az erő bizonyságából”. Fölhívja a figyelmet a Lélek működésének fontosságára, mert a Lélek ismeri Isten és az emberi lélek titkait is. Pál arra hívja a korintusi keresztényeket és minket is, hogy engedjük működni a szívünkbe kiárasztott Lelket, vagyis legyünk „lelki emberek”. Olyan hívők, akik engedik, hogy az Úr Lelke vezesse őket, akik meghallgatják Isten szavát, akik tudnak olvasni Isten világban való jelenlétének jeleiből, az „idők jeleiből”, ahogy XXIII. János pápa szerette mondani. Az evangélium hirdetése nem új szabályok javaslatán keresztül történik, hanem az evangéliumi prófécián keresztül, amely vonzó, mert megváltoztatja a világot, és reményt nyújt. A Lélek felfedi a tanítványok előtt az évszázadokon át rejtve maradt misztériumot, melyet szem nem látott azelőtt: a Fiú, az Egyszülött misztériumát, akit az Atya elküldött a földre, hogy megmentse az embereket a gonosz szolgaságából. Az evangélium őrzi Krisztus gondolkodását. Kincs, amit a hívők szívébe öntöttek, energia, ami megment minden szolgaságtól, erő, ami megváltoztatja a világot. Jézus, mielőtt elhagyta az övéit, az utolsó vacsorán így szólt hozzájuk: „Hanem amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek.” (Jn 16,13)
Imádság az Úr anyjával, Máriával
