Szent Ágoston (†430), Hippo (ma: Annaba, Algéria) püspöke, egyháztanító emléknapja.
Sir 3,17–20.28–29; Zsolt 68 (67); Zsid 12,18–19.22–24a; Lk 14,1.7–14
Az evangéliumban Jézus egy vezető farizeus házában ebédel szombaton. A zsidó hagyományban a zsinagógában tartott szertartás utáni ebéd olyan volt, mint egy ünnepi lakoma válogatott vendégekkel. Jézus megfigyeli, hogyan versengenek a vendégek az első helyekért. Az első hely kiválasztásakor itt nem ülőhelyekről van szó, hanem a szívünkről. Az első helyet keresni azt jelenti, magunkat állítjuk minden más elé. Az evangélium azt tanácsolja, hogy ne legyünk túl önérzetesek. Több alkalommal is arra buzdít, hogy bűnbánóan, lehajtott fejjel álljunk Isten előtt. „Senki sem jó, egyedül Isten”, feleli Jézus annak a gazdag embernek, aki odamegy hozzá, és dicséri őt. A szentmise liturgiája – mely megszakítatlanul foglalja magába a keresztény spirituális hagyományt – a mise elején háromszor énekelteti velünk: „Uram, irgalmazz!” És rögtön utána az Úr mindegyikünkhöz odalép, és így szól: „Barátom! Lépj előrébb!”; „Barátom, jöjj, hallgasd meg Igémet, ízleld meg a kenyeret, amelyet adok neked, és igyál a kelyhemből!” Aki magát megalázza, annak megtiszteltetésben lesz része „az egész vendégsereg előtt”. Az Úr az „alázatosak Atyja”. Sirák fia könyvében az imént ezt olvastuk: „Fiam, alázattal vidd végbe tetteid, és jobban szeretnek majd, mint ha adakoznál. Nagy vagy? Annál inkább alázd meg magadat, akkor majd kegyelmet találsz az Istennél. Mivelhogy igen nagy az Isten hatalma, tiszteletben tartják az alázatosak.”
A vendégeknek az első helyekért folytatott versenyéről szóló evangéliumi részlettel az utána következő példabeszédben Jézus az evangélium küldetését állítja szembe. Ez a felhívás a tanítványokhoz szól: „Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne hívd meg barátaidat, sem testvéreidet,… nehogy visszahívjanak és viszonozzák neked. Ha vendégséget rendezel, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat. S boldog leszel, mert nem tudják neked viszonozni.” (12–14) Lukács evangélista gyakran beszél Jézus ebédei kapcsán – elég sok van belőlük a harmadik evangéliumban – saját küldetésének értelméről. Ebben egészen addig megy, hogy az üdvösség jelképévé teszi, a mennyország előképét látja benne. Ez a példabeszéd azokra az ebédekre emlékeztet, amelyeket a Sant’Egidio közösség szervez a szegényeknek a Santa Maria in Trastevere bazilikában és a világ sok más templomában. Ez nagyon nagy hatású jel a világban, és azoknak a szavaknak az igazságát is bizonyítja, amelyeket Jézus a példabeszéd végén mond: „az igazak feltámadásakor megkapod jutalmadat”. Ez nem a távoli jövőre szóló ígéret. Az igazak feltámadása ott van azokban a szegényekben, akik részt vesznek ezeken az ebédeken. Bennük előre megmutatkozik Isten országa, az a messiási lakoma, amit Izajás látott álmában. Jézus egész földi életében ennek megvalósításán fáradozott, minket pedig arra hív, hogy vegyünk részt ezen a lakomán sok fivérünkkel és nővérünkkel együtt.
Imádság az Úr napján
