Szent Maximilian Kolbe áldozópap és vértanú emléknapja: a szeretet mártírja volt, aki 1941-ben vállalta a halált az auschwitzi koncentrációs táborban, hogy megmentse egy másik ember életét.
Jer 38,4–6.8–10; Zsolt 40 (39); Zsid 12,1–4; Lk 12,49–53
A mai vasárnapon hallott evangéliumban sürgetés rejlik: hirdessük mindenkinek Isten országát, amely már közel van. Jézus – akinek megesett a szíve a tömegen, amely „olyan volt, mint pásztor nélkül a juhok: elcsigázott és kimerült” (Mt 9,36) – ezt mondta nekik: „Tartsatok bűnbánatot… mert közel van a mennyek országa!” És „bejárt minden várost és falut, tanított a zsinagógákban” (Mt 9,35), hogy hirdesse Isten országa örömhírét és gyógyítsa a betegeket. Sajnos napjainkban ezt a sürgetést homály fedi, elnyomják, fékezik: elhomályosítja az erőszakos légkör, megfojtják a háborúk és a sok igazságtalanság, és olykor maguk a tanítványok fékezik, amikor kitérnek az Úr hívása elől, hogy saját sürgős dolgaikat vagy megszokásaikat kövessék. Könnyen beletörődünk a jelen nehézségeibe. Milyen sokszor halljuk, hogy semmit nem lehet tenni. A világ mindig így működött. Pedig az Úr az ellenkezőjét mondja: „Azért jöttem, hogy tüzet dobjak a földre. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon!” Engedjük, hogy magával ragadjon ez a szenvedély, égessen ez a tűz. És akkor észrevesszük saját szenvedélyeink kicsinységét, szívünk fösvénységét. Sajnos gyakran az egyetlen tűz, ami éget minket, az önszeretet tüze, amelyet az egyházatyák úgy neveztek: philautia. Jézus szeretete más természetű. Gyengéd és ellenállhatatlan, segít, hogy megfeledkezzünk önmagunkról, és növekedjen bennünk a szeretet a szegények iránt. „Azt hiszitek, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Nem azt, hanem – mondom nektek – meghasonlást” – emlékeztet Jézus ma is. Nehezen tudjuk elképzelni, hogy ezek a szavak Jézus szájából hangzottak el. Az evangélium gondolkodásmódja azonban eltér a miénktől. Jézus kijelentése, amelyben inkább a kardot emlegeti, semmint a békét, arról szól: ő nem azért jött, hogy énközpontúságunkat védelmezze, hanem hogy mások szeretetére ösztönözzön. Jézus nem azért jött, hogy a gazdagon lakmározó ember fösvény nyugalmát óvja, aki észre sem vette az ajtaja előtt éhező szegény Lázárt; s nem is azért, hogy mentséget találjon a pap és a levita önzésére, akik az úton félholtan fekvő ember láttán egyszerűen továbbmentek. Ez ugyanis nem béke, hanem fösvénység, vagy ahogyan egyszer Anasztasziosz tiranai érsek mondta: „A béke ellentéte nem a háború, hanem az egocentrizmus.” Nincs béke, ha nincs erős és szenvedélyes szeretet.
Imádság az Úr napján
