Arimateai Szent József és Nikodémus emléknapja: az Úr tanítványai voltak, akik várták Isten országát.
Mt 27,57–61. A temetés
Ezen a napon az Egyház Arimateai Józsefre emlékezik, aki tehetős ember volt, földbirtokos, „előkelő tanácsos (…) aki maga is várta az Isten országát” (Mk 15,43). Mind a négy evangélista megemlékezik róla a szenvedéstörténet végén. Mind megjegyzik, hogy Jézus tanítványa lett, de titokban, mert félt a társaitól. Hozzá hasonlóan Nikodémus is éjjel ment Jézushoz, hogy kérdéseket tegyen fel neki. Mindketten „titkos” tanítványok. És mindkettejük számára eljön a pillanat, hogy nyilvánosan kiálljanak. Ez Jézus halálának pillanata, amikor tanítványai elhagyták Mesterüket, egyedül maradt. Úgy is mondhatnánk, hogy abban a pillanatban, amikor Jézus halálával úgy tűnt, hogy mindennek vége, József és Nikodémus összeszedik a bátorságukat, és elmennek Pilátushoz, hogy kikérjék Jézus testét. A gonosz ez idáig akadálytalanul vitte keresztül tervét, de most ez a két jó és igaz ember váratlanul szembefordul hatalmával. Jézus halála nem volt hiábavaló: Józsefben és Nikodémusban máris meghozta első gyümölcseit. Azon a péntek estén, amikor az éjszaka mindent beborított, József felmutatta a szeretet erejét. Fogta Jézus testét, és elhelyezte egy új sírban, melyet nemrégiben vájtak a Golgota tövében. Mintha ez az új sírbolt is arra utalna, hogy Jézus, akit elsőként temettek el benne, elsőszülött a holtak és elsőszülött a feltámadottak között.
Imádság a szentekkel
